A napelem remek befektetés! Vagy mégsem?

Környezetünk védelme érdekében, valamint a Föld nyersanyagkészleteinek rohamos fogyása miatt egyre nagyobb teret hódítanak a megújuló energiákat hasznosító készülékek. Hazánkban is nagy népszerűségnek örvend a napelem, amely a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően egyre korszerűbb módon tudja a Nap sugárzási energiáját hasznosítani. Jellemzően két ok miatt döntenek a háztulajdonosok a napelem mellett. A környezetbarát szemlélet, valamint a spórolás e két ok. De vajon képes-e teljesíteni a napelem ezeket a reális elvárásokat?

A laikus könnyedén rávágja az "igen"-t a fenti kérdésre, míg egyes szakemberek éppen az ellenkezőjét állítják. Mivel segédenergia-, és károsanyag-kibocsátás nélkül állít elő elektromos áramot a napelem, logikusnak tűnhet a felvetés, hogy kétségkívül környezetbarát technológiáról van szó. Miről beszélhetnek akkor az ellenzők? Nos, a napelem által előállított energiát valahogyan tárolnunk kell, hiszen nem tudjuk mindet azonnal felhasználni. Mivel napközben a család tagjai általában nem tartózkodnak otthon, így az előállított áramot tulajdonképpen csak a hűtőszekrény használja ki. Délután és este azonban - amikor már viszonylag kevés áramot tud termelni a napelem - igencsak megnő a lakás energiaigénye, ilyenkor kell tehát használnunk az addig elraktározott áramot. A bökkenő éppen itt van, hiszen jelenleg az akkumulátor az egyetlen megfizethető eszköz az áram tárolására. Folyamatos használat mellett az akkumulátorok 3-5 évente cserére szorulnak, az elhasználódott készülékek pedig veszélyes hulladéknak számítanak, azok ártalmatlanítása költség-, és energiaigényes feladat. Amit tehát nyertünk az egyik oldalon, elveszítettük a másikon. Amennyiben akkumulátorral tároljuk a napelemmel előállított elektromos áramot, elvész annak környezetbarát mivolta. 

Léteznek már környezetbarát tárolási módok is, ám ezek egy átlagos családi házra méretezett napelemes rendszer esetén feleslegesen nagy plusz beruházást jelentenének. Ilyen megoldás például a sűrített levegős tárolás. Ennek során a napelem által megtermelt - ám fel nem használt - energiával egy kompresszoros generátort hajtanak meg, amely egy nagy fém tartályba levegőt sűrít. Később a túlnyomást kiengedve a levegő segítségével hajtják meg a generátort, amely áramot termel. Hasonló megoldás a víztornyos tárolás is, itt egy magasan lévő tartályba szivattyúzták a vizet a "felesleges" árammal. Megnövekedett áramigény esetén ezt a vizet leengedik. A lezúduló víz meghajt egy generátort, ami áramot állít elő. Ezeket a megoldásokat azonban nagy méretű rendszerek mellé tervezték, ezért elsősorban gazdaságok, vagy nagyobb intézmények tudják kihasználni előnyeit.

Mindez persze nem jelenti azt, hogy a lakosság számára ne lenne elfogadható megoldás! Az áramot ugyanis nem szükséges tárolni, vissza is lehet azt tölteni az elektromos hálózatba. A szolgáltató az eladási ár mintegy 70-80 százalékáért megvásárolja tőlünk az áramot, majd amikor szükségünk van rá, mi is vételezhetünk áramot a hálózatból. (Teljes áron!) A visszavett áram - azaz a zöldáram - ára egy külön misét megér, úgyhogy lejjebb még foglalkozunk vele. Most azonban csak a technológia környezetkímélő oldaláról van szó. Amennyiben a napelem által megtermelt áramot nem akkumulátorok segítségével tároljuk, hanem visszatöltjük a hálózatba, úgy kijelenthetjük: A napelem környezetbarát technológia. (De csak akkor!)

A másik - sok vitát kiváltó - tényező a megtérülés. Ma az itthoni feltételek (áramdíj, napelem ára, napsütéses órák száma, energiaigény) mellett egy átlagos családi ház napelemes rendszerének megtérülése 20 évnél hosszabb időt igényel. Ez pedig egyáltalán nem hangzik csábítónak, ha csak a spórolás a célunk. Itt érdemes megjegyezni, hogy amennyiben a fentiek ellenére mégis úgy döntünk, hogy akkumulátorral tároljuk az áramot, akár el is felejthetjük a megtérülési idő számolgatását. Mivel - ahogy már említettük - 3-5 évente cserére szorulnak az akkumulátorok, így a folyamatos kiadás a belátható időn kívülre tolja a megtérülést. Az akkumulátorok tehát nem csak a környezetvédelem szempontjából aggályosak, de a spórolási szándékunknak is keresztbe tesznek. A szakértők véleménye is meglehetősen elkeserítő, ugyanis egyetértenek abban, hogy állami támogatás nélkül egész egyszerűen nem éri meg beruházni napelembe. (Persze ez a tény sokkal jobban nyugtalanítja a napelemet forgalmazó és telepítő cégeket, mint az ingatlantulajdonosokat.) De milyen támogatást tudunk igényelni ma Magyarországon, és mennyiben segít ez hozzá minket a megtérülés emberi időre való csökkentéséhez?

Örülnünk kell annak, hogy egyáltalán lehet pályázni itthon is a megújuló energiákat hasznosító beruházásokra. A magyar támogatási rendszer azonban sajnos egy külföldön már kudarcot vallott séma szerint működik. Magyarországon ugyanis a beruházást támogatják. Például a ZBR (Zöld Beruházási Rendszer) keretében lehetőségünk van a beruházás 30 százalékára állami támogatást igényelni, de legfeljebb 1.470.000 forintra. Ha ezzel a fejlesztéssel lakóházunk eléri a "B" energetikai osztályt, 10 százalékkal növelhető a támogatás mértéke, de maximum 200.000 forinttal. A beruházást támogató modell sokkal jobb, mintha nem lenne semmilyen pályázati lehetőség, de sajnos a nyugati országokban befuccsolt ez a rendszer. A modell lényege ugyanis az építőipar fellendítése lett volna, ám az ehhez hasonló támogatási rendszerekkel nem tudtak értékelhető növekedést realizálni. Mi tehát az, ami nyugaton bevált?