Hőszivattyú | Hőszivattyúk és Napkollektor | Napkollektorok Svédországból

Választásom a téma rendkívüli aktualitása miatt esett az alternatív energiaforrásokra. Hazánk függősége a gáztól – különösen az orosz gáztól – nem titok. Amikor az idei év januárjában ismételten elzárták a gázcsapot Oroszországban, és az év elején korlátozták a nagyfogyasztók felé irányuló gázszolgáltatást, a gazdaság felhördült. A gázkrízis azóta – sajnos úgy néz ki, hogy csak ideiglenesen[1] – megoldódott, lakossági korlátozásra ez idáig nem volt szükség, és az élet a korábbi csapásvonalon megy tovább. Vagy mégsem? Levonhatók esetleg következtetések? Tudatosult egyáltalán az emberekben a helyzet súlyossága? Tudatosult-e a közvélemény számára, hogy az ország mennyire függ a gázimporttól – és kiemelten az orosz gázimporttól? Ez a függőség megéri? Nem lehetne/kellene ezt a kiszolgáltatottságot valamilyen módon csökkenteni, esetleg teljesen megszüntetni? Ilyen és hasonló kérdések merültek fel bennem is – valószínűleg sokakban, másokban is –, a hír hallatán.

Az olajárak szépen lassan az egekbe szöknek, a gáz ára is egyre csak nő, a készletek pedig rendületlenül fogynak, nem beszélve emellett arról a problémáról, hogy a magyar kormány éveken keresztül mesterségesen „alacsonyan” – vagy mindenestre a nyugati országok áraihoz képest jóval alacsonyabban – tartotta / tartja a gázenergia árát.

Annyi bizonyos, hogy előre kell gondolkodni, és nemcsak rövidtávon, hanem hosszú és nagyon hosszú távon is, mert a világ fosszilis energiahordozóinak mennyisége véges, hamarosan elfogynak, ezek kizárólag már manapság sem tudják az évről évre egyre növekvő energiaszükségletet biztosítani. Egyes vélemények szerint már a népesség már régen elkésett az alternatív gondolkodással, már 20 évvel ezelőtt meg kellett volna kezdeni az átállást más energiaforrásokra[2]. Olyan energiaforrásokra, amelyek alapvetően újraemelődnek, könnyen hozzáférhetőek, nem fogynak el, és nem károsítják a környezetet sem.

Majd ha eljön az idő, és vészesen fogy majd az olaj és a gáz, akkor Magyarország is teljesen ki lesz szolgáltatva a földgáztartalékkal rendelkező országoknak, hisz igencsak hosszú annak a listája, hogy mi mindenhez szükséges manapság a gáz. Mihez kezdenének az emberek – hogy csak a két legfontosabb felhasználási célt említsem – fűtés és elektromos áram nélkül?

Magyarországnak kitűnő adottságai vannak alternatív energiaforrások hasznosítására, az ország jelentős kiaknázatlan megújuló energia potenciállal rendelkezik, különösen a geotermikus energiát illetően.

Jelen dolgozat úgy épül fel, hogy először bemutatásra kerülnek az alternatív/megújuló erőforrások, majd ismertetésre kerül Magyarország energetikai helyzete és függősége. A dolgozat emellett kitér az alternatív energiaforrások helyzetére a világon és Európában is. A dolgozat utolsó fejezete pedig egy egészen gyakorlati közgazdasági témát taglal: a geotermikus energia egyik hasznosítási formájának, a hőszivattyúnak a megtérülés számítását. Mitől függ a hőszivattyúk megtérülése, mennyibe kerül és mennyi időbe telik egy ilyen rendszer megtérülése. Az alternatív energiaforrások közül azért a geotermikus energia képezte behatóbb kutatásaim tárgyát, mert a magyarországi – elsősorban fűtési célú – gázfogyasztás nagy mértékben csökkenthető lenne a geotermikus energiájának kiegészítő vagy kizárólagos formájú igénybevételével, ami által az ország gázimport-függősége, és ezáltal az importőrökkel szembeni kiszolgáltatott helyzete is nagymértékben csökkenhetne.

Megújuló energiaforrásnak nevezzük azon természeti jelenségeket, amelyekből az energia úgy nyerhető ki, hogy jelentősebb emberi beavatkozás nélkül legfeljebb néhány éven belül az újratermelődik.[3] Alapvetően öt energiaforrást sorolunk a megújulóak közé, ezek a következők: napenergia, szélenergia, vízenergia, geotermikus energia és a biomasszából nyert energia. A geotermikus energia kivételével a felsoroltak közvetlen vagy közvetett módon a Nap energiájából származnak. A felsoroltakon kívül a hidrogén, a tengerek ár-apály hullám- és hőenergiája is megújuló energiaforrásnak tekinthető, azonban ezek kiaknázására még csak néhány példát ismerünk, ezek felhasználása kísérleti stádiumban van.

Az alternatív energiaforrások közös tulajdonsága, hogy a fosszilis energiahordozókhoz képest elenyésző mértékben, vagy egyáltalán nem károsak a környezetre, és szinte kivétel nélkül korlátlan mennyiségben megtalálhatóak a környezetünkben. Mivel az alternatív energiaforrások kiválthatják a fosszilis energiahordozókat, így mérséklődhet számos ország energiaimport függősége. Kiaknázásuk révén elősegíthetik a mezőgazdasági struktúra váltását és új munkahelyek megteremtését.

A megújuló energiaforrások hátránya viszont, hogy ezek kiaknázásához új technológia szükséges, mind az öt esetében más és más, amelyek kifejlesztése sokszor drága, nagyrészük még gyerekcipőben jár. Ebből fakadóan versenyképességük a fosszilis energiahordozókkal szemben még gyenge.

Ebben a fejezetben bemutatom az alternatív energiaforrások tulajdonságait, azt hogy ezek milyen előnyökkel és hátrányokkal rendelkeznek, illetve, hogy ezek milyen módon használhatóak fel.

A napenergia szinte minden természeti folyamatnak alapját képezi, többek közt szerepet játszik a légkör és földfelszín felmelegedésében, jelentkezik a szélenergiában és a víz természetes körforgásában, a növények fotoszintézisének köszönhetően pedig az élő rendszer energiaáramlásába is bekerül. Földünk másodpercenként 50 milliárd[4] kWh energiát kap a Naptól, amely azonos 60 milliárd tonna kőolaj elégetésével. De fogalmazhatunk úgy is, hogy a Nap egy nap alatt annyi energiát sugároz, mint amennyit az egész emberiség egy év alatt fogyaszt el. A Föld felszínére érkező napsugárzás tehát több ezerszerese az emberiség energiaigényének.

Pontosan azért van a napenergiának nagy jövője, mert bőséges, szabadon hozzá lehet férni, és mindenütt rendelkezésre áll, még rengeteg évezreden keresztül. Rendkívül egyszerűen alakítható át elektromos árammá napkollektorok segítségével. A napelemek gyártási költsége pedig a technológia terjedésének hatására egyre csökken, egyre olcsóbban lehet őket beszerezni. A napenergia hasznosító szerkezet telepítését követően maga az energia már „ingyen” van, nem jár semmilyen költséggel, egészen addig, míg bírja a szerkezet. A napkollektorokra minimum 20-25 év garancia jár, de némelyikük akár 40 évet is kibír. A napenergia felhasználása nem jár vízkibocsátással, sem légszennyezéssel; tehát a fosszilis energiahordozókkal ellentétben nincsenek környezetkárosító hatásai.

A Napból érkező energia kitermelésének azonban nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Egyrészt időbeli eloszlása és intenzitása nem tervezhető előre pontosan, másrészt megoszlása is szezonális, télen kevesebb, nyáron nagyobb mennyiségben áll rendelkezésünkre. A napenergia hasznosításához jelentős beruházási költségekkel kell számolni, komoly megtérülési számításokat kell végezni pénzügyi és környezetterhelési szempontból egyaránt.

2.1.1. Aktív és passzív napenergia hasznosítás

A napenergiát két formában hasznosítják, így aktív illetve passzív termelést különböztetünk meg. Az aktív energia elfogására és elvezetésére gépészeti berendezéseket használunk, míg a passzív energia esetében nem használunk külön berendezést. Az aktív energia termelésének két módja van. Egyrészt a napsugárzás energiája napkollektorok segítségével átalakítható hőenergiává, másrészt pedig ún. fotovoltaikus eszközök (napelemek) segítségével elektromos árammá alakítható. Fotovoltaikus elemek már szürkületkor is képesek áramot termelni, míg a napkollektorok csak erős napsütés esetében használhatóak, tehát télen például alig nyerhető velük hőenergia.

A napelem fajták közül az egykristályos szilícium napelemek a leghatékonyabbak, a legkorszerűbb változatok hatásfoka 18 %. Ez azt jelenti, hogy a napelem az érkező napsugárzás energiájának 18 százalékát képes elektromos árammá átalakítani. Ez kevésnek tűnik elsőre, pedig már csúcsnak számít. Laboratóriumi körülmények közt 25 százalékos hatásfokot is sikerült már elérni, az elméleti határ ezen technológiával 31%. A legolcsóbbak a szerves anyagokból készült napelemek, azonban a hatásfokuk alig 2-5 %. Az áttörést, a magasabb hatásfok elérését a nanotechnológia fejlődésétől várják.

A napelemekből kinyerhető teljesítmény alapvetően három tényezőtől függ: a fény beesési szögétől, a napelemre csatolt terheléstől és a fény intenzitásától. Az első kettő tényezőt tudjuk befolyásolni, az utolsót viszont nem. A legoptimálisabb beesési szög a 90 fok. A napelemek fixre vagy napkövető jelleggel építhetőek be.

A napkollektorok három fajtáját különböztetjük meg: a levegős, a vákuumcsöves és a síkkollektort. A levegős rendszerek esetében levegőt fújunk keresztül, amely a Nap hatására felmelegszik, és ezt a meleg levegőt használhatjuk fűtésre vagy akár villamos energia generálására. A vákuumcsöves kollektorok telepítése csak abban az esetben javasolt, ha egész évben megoldható a termelt hő egyenletes hasznosítása és működtetése (tehát ha a megtermelt energia nyáron is használható - például medencefűtésre). Ezek a rendszerek nagyon elterjedtek hazánkban, mert olcsóak. A síkkollektor abszorberek segítségével alakítja át a Nap fényenergiáját hőenergiává. Ezen rendszerek bírják a legtovább, a gyártók 20-30 év garanciát is vállalnak.

A napenergiát elsősorban melegvíz előállítására, illetve uszoda vagy medencefűtésre használják, illetve léteznek már épületek fűtését ellátó rendszerek is. Rendkívül jól hasznosítható például kiegészítő helységfűtési célra az átmeneti időszakban (ősszel és tavasszal) a hirtelen és rövid idejű hőmérséklet ingadozások idején. Az épületek hűtését illetve mezőgazdasági célokat ellátó rendszerek működtetése is megoldható napenergiával.

Passzív hasznosításról akkor beszélünk, amikor egy épület környezeti adottságai és építészeti kialakítása következtében képes a Nap sugárzását energiaforrásként használni. Települési szinten passzív hasznosításnak tekintendő az épületek megfelelő tájolhatósága érdekében az utak optimális nyomvonalvezetése, a benapozás figyelembe vétele a beépítési távolságok meghatározása során, illetve megfelelő árnyékoló növényzet telepítése, amely nyári időszakban védi az épületeket az erős napsugárzástól. Építményi szinten az épületek kedvező tájolása, a tájolásnak és a hőveszteség minimalizálásnak megfelelő alaprajz és tömegforma tervezésének, az üvegezett felületek nagyságának optimális méretezésnek és az épületszerkezetek anyagának kiválasztásánál a passzív hasznosítás figyelembe vételének (pl. a falak jó hőtároló anyagból készüljenek) biztosításával hasznosíthatjuk a passzív napenergiát.

A napenergia ipari méretű hasznosítására is vannak már

példák, a naperőmű projektek létesítése világszerte fellendülést mutat. Újabban már lehetővé vált a naperőművek által termelt energia tárolása is, oly módon, hogy a naptoronyban nem vizet, hanem sóolvadékot melegítenek a középirányba mutató tükrök. 2003-ban világszerte több mint 700 MWh energiát sikerült napenergiából előállítani. A naperőművek a hagyományos erőművekkel ellentétben nem termelnek szén-dioxidot, így nem járulnak hozzá a globális felmelegedéshez[6].

A szélenergia termelése környezetvédelmi és költségelőnyei miatt rohamos ütemben növekszik világszerte különösen Európában. Maga a szél tulajdonképpen szintén a Napból származó energia révén jön létre, ugyanis a Föld forgása következtében a Nap különböző hőmérsékleten melegíti fel a légkört, amelynek hatására légnyomáskülönbség keletkezik. Továbbá bolygónk tengelyferdesége miatt a pólusok kevesebb energiát kapnak, mint az egyenlítői régiók, illetve az is szerepet játszik s szélenergia keletkezésében, hogy a szárazföld gyorsabban melegszik fel és hűl le, mint a tengerek.

A szélenergia hasznosításának lehetőségére már évszázadokkal ezelőtt rájöttek, sőt egyes feljegyzések szerint már Hamurabi uralkodásának idején is használtak szélkereket meghajtás céljából. Az első szélmalmok a fizikai munkavégzést segítették, illetve helyettesítették (mint a gabonaőrlés, vagy a vízpumpálás), és nem elektromos áramot termeltek. A szélenergiát manapság szélturbinák segítségével hasznosítjuk, a szélturbina a lapátjainak a forgási energiáját alakítja át elektromos árammá.

A szélenergia előnyei közé elsősorban az sorolható, hogy olcsó és alkalmas hálózatba integrálható áram termelésére. A szélturbinák magas műszaki színvonal on működnek, megbízhatóak működés és karbantartási igényük csekély. A szél ingyenesen, és bárkinek a rendelkezésére áll, folyamatosan megújul, ezért folyamatosan használható. Élettartamuk körülbelül 20 év[7], ezalatt magas hatásfokkal működnek. Egyszerűen és gyorsan telepíthetőek, a technológia önálló, vagyis különféle szerkezeti modulokból gyorsan összeszerelhető. Szélcsend esetén az akkumulátorokban tárolt energia segítségével juthatunk energiához, viszont napelemekkel kiegészítve akár teljesen hibrid rendszerhez juthatunk. Ez által jobb kihasználtság érhető el, mert amikor süt a nap és nem fúj a szél, napelemek biztosítják az energiát, míg éjszaka, vagy a téli hónapokban, a szélenergia állhat rendelkezésünkre.

A napenergiához hasonlóan a szélenergia is nagymértékben időjárásfüggő, időbeli eloszlása, várható értékei az időtartam és teljesítmény tekintetében nehezen prognosztizálható, ezek az értékek évenként is jelentősen változnak.

A szélenergiát elsősorban villamos energia előállítására használják, amely szélturbinák segítségével nyerhető ki. Ezek a turbinák vagy egyedül, vagy kisebb-nagyobb csoportokban, szélparkokban állnak. A szélparkok az utóbbi időben gomba módon szaporodtak, azonban mára már sokan ellenzik újabbak létesítését, egyrészt, mert amennyiben lakóterülethez túl közel állítják fel őket, akkor a motorok zaja megzavarja az ott lakók nyugalmát, másrészt esztétikailag elcsúfítják a tájat, illetve madarak elpusztulását okozzák. Ez az oka annak – többek közt – hogy az új a fejlesztések már nem a szárazföldeket, hanem a tengereket veszik célba.

A szélenergia a mezőgazdaságban is hasznosítható vízkiszivattyúzásra vagy egyéb gépek meghajtására, illetve léteznek szélmotoros szennyvíz-levegőztető rendszerek is, amelyek szennyvíztavakon alkalmazhatóak oxigénbevitel céljából.

Szélerőmű, szélerőművek, tengeri szélerőmű

Ahogyan azt már említettem a nap és a szél kitűnően kiegészítik egymást. Ez kihasználható úgy is, hogy a folyamatos energia biztosítása érdekében a szélturbinákat szolár panelek – napelemek vagy napkollektorok – elhelyezésével egészítik ki.

A szélenergia ipari méretű kitermelése szélfarmok kialakításával történik, azáltal, hogy a nagy áramtermelők a szélturbinákat nagy csoportokban telepítik. A szélerőművek az utóbbi 10 évben óriási fejlődésnek indultak. Nemcsak a szárazföldön, hanem a tengerre is telepítik őket, utóbbiakat „offshore” – szélparkoknak hívjuk. Előnyük, hogy mivel a tengeren nagyobb a szélerősség, így 40%-kal több energia nyerhető ki, mint egy tengerparti szélerőmű esetében[8].

Vízenergiának a folyókból és a tengerekből nyert energiát hívjuk, amely lehet közvetlen mozgási (kinetikus) energia – például folyóvíz esetén, amikor a folyó gravitációs esését használják ki, vagy potenciális mozgási energia – például víztározó esetén, amikor a vizet egy helyre koncentrálják duzzasztógáttal. Hasznosítása kezdetben azért volt korlátozott, mert csak helyben lehetett hasznosítani, azonban a technológia fejlődésével, a vízturbinák feltárásának segítségével lehetővé vált az energia nagyobb távolságra való elszállítása is.

Bizonyos földrajzi adottságok előfeltételei a hatékony vízenergia hasznosításának. Magyarország a rendkívül alacsony esésű folyói miatt például alig tudja ezt az energiaforrást hasznosítani.

Vízerőmű építésének – többek között – a következő pozitív hatásai lehetnek[9]:

· a vízgazdálkodás, öntözés kapcsán a megemelt vízszint lehetővé teszi olyan csatornák kialakítását és táplálását, amelyek eddig a folyó által el nem öntött területekre vezet vizet;

· a hajózás kapcsán: a megemelt vízszint állandó mélységet biztosít a hajózás számára;

· az árvízvédelem kapcsán: a nagy gátak, tározók segítenek a vízszintek szabályozásában, egyes területek elöntésének megakadályozásában és az árhullám levonulásának szabályozásában;

· az energiatermelésben: a duzzasztott víz leengedésével villamos energia termelhető;

· a halászatban: a kialakuló tározó tavak alkalmasak lehetnek halgazdálkodásra is

· a tározótavak új sport és szabadidős tevékenységekre nyitnak lehetőséget

A szélenergia hátránya, hogy lényegesen beleavatkozik a természetes környezet működésébe, negatív ökológiai hatásokat eredménye. Ezen kívül egy vízerőmű felépítése óriási beruházási költségekkel jár, és hosszú ideig tart (10-15 év).

A vízierőművek többféleképpen is csoportosíthatók. A hasznosítható esés alapján megkülönböztethetők kis esésű (15 m-ig), közepes esésű (50 m-ig) és nagy esésű (50 m feletti) erőművek[10]. Teljesítőképesség szerint pedig 100 kW alatt törpeerőműről, 10 MW-ig kis teljesítményű, 100 MW-ig közepes teljesítményű, illetve e felett nagy teljesítményű erőművekről beszélünk.

Vízkerék, vízmalom és vízerőművek révén a víznek nemcsak a mozgási energiája, hanem a vízbontás révén az égési energiája is hasznosítható. A hidrogén színtelen, szagtalan, nem mérgező gáz, mely nagy energia felszabadulással járó reakcióban vízzé ég el. Ennek előnye, hogy ártalmatlan, hiszen vízzé ég el, azonban környezetbarát előállítása (napenergiával) és biztonságos tárolása jelenleg nagyon drága; felhasználásához a szokványos berendezéseket és a szállító-, ill. elosztórendszereket át kell alakítani. Ezen energia előállítása fúziós erőművek révén történhet illetve hidrogénnel meghajtott belső égésű motorokon keresztül. A fúziós erőművek megvalósítása azonban egyenlőre még problémás, mert a magas hőmérséklet megteremtéséhez új technológiára van szükség, hiszen a felszabadult energia felhasználhatóvá tétele még nem megoldott. A hidrogén üzemanyagra való áttérés nem igényelne nagy változtatást a jelenleg használt motorokban, csak egyenlőre nincs igény ilyen autókra.

A vízenergia kapcsán további hasznosítási lehetőséget jelent a hullámok energiájának felhasználása, vagy az árapály- és áramlás erőművek által előállított elektromos áram teremtésére. Előbbi a part közelében vagy a tengeren felszerelt eszközök segítségével történik, úgy, hogy a hullámok mozgásával

összesűrítik a levegőt, ami hajtja meg a turbinát vagy a hidraulikus szivattyúkat.

Az árapály-erőmű az öblökben a dagálykor felemelkedő és apálykor lecsökkenő víz energiáját vezeti át a turbinákon. A működéséhez legalább 5 méteres apály-dagály közötti különbségre van szükség, így viszonylag kevés helyen lehet telepíteni. Szintén az apály és a dagály erejét használják ki az áramlás-erőművek, amelyek nagy tenger alá lesüllyesztett áramlásturbinákból állnak, és nem csak az apály és a dagály idején képesek áramot termelni.

A biomassza mint megújuló energia szintén a napenergia egyik közvetett formája. A növények a Nap energiáját a fotoszintézis során lekötik klorofil segítségével, és kémiai energiává alakítják át. Amikor elégetnek, a folyamat megfordul és energia szabadul fel. A biomassza öt nemzetgazdasági szférából származhat[11]: a növénytermesztésben és az erdészetben képződő melléktermékekből, állattenyésztésből, élelmiszeriparból (növényolaj-iparból), és a kommunális és ipari hulladékokból. A biomasszát azonban csak akkor nevezhető megújuló energiának, ha a kivágott fák helyére új növényeket telepítése, illetve ha a felhasznált energianövényeket üzemszerűen termesztik az, és így újra elindul a széndioxid ciklus.

A biomassza előnye, azon kívül, hogy a többi alternatív energiához hasonlóan kiválthatók vele a fosszilis energiahordozók, hogy a vidékfejlesztésen is lendíthet. Továbbá, mivel hordozója az energiának, nem kell tárolni, és könnyen szállítható, mindenféle új és költséges technológiák alkalmazása nélkül.

A biomassza hátránya azonban, hogy egy kapcsolt energetikai rendszerben megközelítőleg az energiafelhasználás 20 százaléka villamos energia, 80 százaléka hőenergia formájában áll rendelkezésünkre. Ha egész éves energetikai önellátást kívánunk megvalósítani, akkor a nyári időszakban a 80 százalék hőenergia felhasználás többnyire nem oldható meg.

A biomasszát fűtésre, elektromos áram termelésére vagy motorok meghajtására használják, ami egyrészt a szilárd biomassza közvetlen eltüzeléséből keletkező hőenergia révén történik. A biomassza közvetlen és kapcsolt villamosenergia-termelés formájában biztosítani tudja a háztartások önellátó energiaellátását, illetve folyékony üzemanyagként, sőt biogáz formájában is hasznosítható közvetve.

A települési hulladékból a szeméttelepeken termelődő gáz a baktériumok által lebontott szerves anyagokból keletkezik és körülbelül fele-fele arányban tartalmaz széndioxidot és metánt. Az ilyen szervesanyag-tartalmú kommunális hulladék-depóniákból kb. 10 évig lehet gazdaságosan depóniagázt kitermelni.

A folyékony bio-energiahordozókat két csoportra lehet osztani: az alkoholok és olajok csoportjára. Az alkohol benzinhez keverve motorhajtóanyagként használható, így például kukoricából előállítható az autók üzemanyagául szolgáló etanol. A növényi eredetű olajokból, mint a repceolajból és a napraforgóolajból ökodízel állítható elő, mintahogyan a vendéglőkben és nagykonyhákban feleslegessé vált használt olajból is. A növényi olajok tüzelőanyagként való felhasználása több vonatkozásban is előnyös: egyrészt csupán kis mennyiségben tartalmaznak kénvegyületeket, másrészt pedig a gázolajhoz képest kevésbé tűzveszélyesek. Továbbá előnye, hogy a kibocsátott szennyező-anyagok 90%-a néhány nap alatt lebomlik.

Geotermikus energiának nevezzük a közvetlen földhő hasznosítását 30°C hőmérséklet alatt[12]. A földhő egyrészt hasznosítható közvetlenül vertikális szondával vagy horizontális kollektorral, újabban nyílt vizekbe (tavakba, folyókba) helyezett csőregiszterrel is, másrészt talajvizes vagy rétegvizes kutak összekapcsolásával zárt rendszerben. Egy hőszivattyú segítségével az alacsony hőmérsékletű primer oldal hőfokszintje megemelhető a szekunder oldalon akár 60-65 °C hőfokra is, így fűtésre és használati melegvíz szolgáltatáshoz alkalmazható. Tehát a nap melege, amely a földkéregben raktározódik el, a geotermikus hőszivattyúk számára kimeríthetetlen energiaforrást biztosít.

A geotermális energia hasznosításáról a magas hőmérsékletű (30 °C feletti) termálvizek, gőzökkel előállított villamos- vagy hőenergia esetében lehet szó. A Föld középpontja felé haladva a hőmérséklet 100 méterenként 3°C-kal növekszik átlagosan, de bizonyos területeken – mint ahogyan hazánkban is – a földkéreg vékonyabb, ezért magasabb hőmérsékletnövekedés is tapasztalható. Hazánkban már 2 km mélységben 100°C van. A geotermális energia felszínre hozatala történhet mélyfúrással, hő formájában, gőz vagy termálvíz közvetítésével. A legáltalánosabban alkalmazott rendszerekben a termál kutakból feltörő vizet gáztalanítják, ülepítik, sótartalmát kivonják, majd elszivattyúzzák a felhasználni kívánt helyre, a lehűlt vizet pedig valamilyen vízáramba, vízgyűjtőbe elvezetik.

Három dologra van szükség egy geotermikus erőforráshoz: forró kőzetre, ami felmelegíti a vizet, a kőzettel érintkező vízre, valamint résekre, amelyeken keresztül a forró víz eljut a felmelegedés helyétől a felszínre. Egy geotermikus erőművet csak geológiai forró pontokon érdemes építeni, és ilyen terület bolygónk felszínének kevesebb mint 10%-án található.

A geotermikus energia előnye, hogy a napenergiához hasonlóan szinte soha el nem fogyó, folytonos energia, amelynek kitermelése olcsón megoldható és nem szennyezi a környezetet. Azonban a termálvizes rendszerek hátránya, hogy ha nincs vízutánpótlásuk (pl.: a rétegenergia csökkenésének következtében), akkor idővel kevesebb vizet adnak.

A geotermikus energiát elsősorban melegvíz előállítására használják, illetve háztartási fűtésre, továbbá 100 °C feletti víz, illetve gőz energiájából elektromos áram állítható elő. Utóbbi geotermikus erőművek alkalmazásával hasznosítható, előbbi pedig hőszivattyúk segítségével.

2.5.1. A hőszivattyú

A hőszivattyú mint technológia nem mai találmány, a termodinamikai körfolyamatot már közel 200 évvel ezelőtt Nicolaus Léonard Sadi Carnot nevezetű francia fizikus leírta. A hőszivattyú alapelve a Carnot-körfolyamat[13] – hőenergia kinyerése egy alacsonyabb hőmérsékletű forrásból, amely magasabb hőmérsékleten kerül hasznosításra. A hőmérséklet megemeléséhez energia befektetésére van szükség, aminek a mértéke a kinyert hőenergia mértéke alatt marad a teljes körfolyamat során. Az arány a hasznosított hőenergia és a befektetett energia között az úgynevezett jósági fok, a COP. A hőszivattyú tehát kevesebb energiát (elektromos áramot) használ, mint amennyit lead (hő)[14]. Ebben az értelemben a hőszivattyú hatásfoka nagyobb, mint 100% (általában 300-600% lehet), ez a hőszivattyúk legfontosabb és leghasznosabb tulajdonsága.

A hőszivattyú tehát elektromos árammal működik, típustól függően nemcsak fűtésre hanem hűtésre is alkalmazható. Hűtés esetén a hőenergia az ellenkező irányba áramlik, a hő környezettől való elvonása révén a levegőbe, vízbe vagy talajba továbbítódik.

2.5.1.1. Típusai

Többféleképpen is csoportosíthatjuk a hőszivattyúk fajtáit. A kompresszor meghajtásának módjai szerint megkülönböztethető villamos motoros rendszer és gázmotoros rendszert. Alapvetően az előbbi a jellemző, de lehet bármi más is, mint például vízimalom.

A hőszivattyúnak a hő forrása alapján három csoportja létezik: a levegős, a vizes és a talaj (föld) hőszivattyúk. E három típuson belül további alcsoportokra oszthatóak, attól függően, hogy milyen hő leadó közeget alkalmaznak. Hő leadó közeg szerint elsősorban az alábbi hőszivattyú típusokat különböztethetjük meg.

a) Levegő-víz hőszivattyú (ESB Levegő víz hőszivattyú)

A levegő-víz hőszivattyúk a külső levegő hőmérsékletét hasznosítják mint a nyerő közeg energiaforrása. Egészen extrém -25 °C fokos külső hőmérsékletet is képesek hasznosítani bizonyos típusú hőszivattyúk.

A levegő-víz hőszivattyúk a legrégebb óta használt hőszivattyúk, kis teljesítményűtől egészen a nagy teljesítményűig terjednek változatai. Hőforrásként nem geotermikus energiát, hanem levegőt használnak, de valamilyen más közeget, például vizet melegítenek fel vele és ezt a meleg vizet használják közvetlenül a háztartásban illetve hőhordozó közegként fűtéshez, akár padlófűtés során vagy radiátoros rendszerben.

A rendszer előnye, hogy kis helyen elfér, mert nem kell felásni a kertet. Nem igényel továbbá különösebb előkészítést, bárhova telepíthető és könnyen integrálható egy már meglévő fűtésrendszerbe. Hátránya azonban, hogy alternatív fűtési rendszert is igényel illetve hőmérsékletfüggő, és viszonylag alacsony a 2,6-3,5-ös COP[15] értéke. Emellett a külső ventilátoros egység esetleg zajos lehet, amennyiben a ház szigetelése gyengébb minőségű.

b) Víz-víz hőszivattyú

A talajvíz elsősorban akkor kerül hasznosításra, ha a telek adottsága nem engedi meg vízszintes kollektor elhelyezését, és elegendő mennyiségű talajvíz áll rendelkezésre. Hőforrásként a talajvízen kívül bármilyen más vízforrás (tó, folyó, stb) is alkalmas lehet, a lényeg, hogy a megfelelő mennyiségű víz folyamatosan rendelkezésre álljon. A hasznosítható energia szempontjából ez a típus a legoptimálisabb, a legtöbb hőenergiát állítja elő ugyanazon befektetett elektromos energiából az összes hőszivattyú típus közül (COP: 5-7). Ez azért van, mert a 10-20 m mélyen lévő talajvíz hőmérséklete szinte egyenletes egész évben.

A víz-víz hőszivattyú telepítéséhez két kútra van szükség: egy nyerő és egy nyelő kútra, amelyek minimum 15 méterre fekszenek egymástól. Nem szükséges alternatív fűtési rendszer, viszont nagy mennyiségű vizet igényel, fontos, hogy a nyelő kút sosem apadjon el. Ezen hőszivattyú hátránya a magas beruházási költség, illetve jelentős munkálatokat, hosszú előkészítést igényel.

c) Talaj-víz hőszivattyú

A kinyerhető energia szempontjából a talaj-víz hőszivattyúk a víz-víz hőszivattyúkhoz képest hatékonyabbak, hatásfokuk 4,5-5-szörös. Ez a típus 0°C alatti hőmérsékleten is tud működni, -10, -20°C-os környezetből is képes elvonni hőt. Alternatív fűtési rendszer mellé vagy helyette is alkalmazható. A talajból történő energia felvétel lehet horizontális – talajkollektorok segítségével – vagy vertikális – talajszondás rendszerek alkalmazásával.

Horizontális energia-felvétel esetén a külső

kollektorok felülete - az éghajlati viszonyoktól függően – 120%-200%-a a fűtendő területnek. A kollektorokat 80-100 cm mélyen helyezik el a földben. Ez a legismertebb fajtája a geotermikus fűtésrendszer kialakításának, főleg új építésű házak esetében kerül alkalmazásra, mert a rendszer kiépítése minimálisan haladja csak meg egy hagyományos fűtésrendszer beruházási költségeit. A rendszer kiépítése azonban nagy földmunkát és területet igényel, továbbá hűtheti a fák gyökereit, ezért a kollektorokat minimum 2 méter távolságra kell tőlük elhelyezni.

A vertikális mélyszonda is egyre ismertebbé válik, alternatív megoldást kínál helyhiány vagy kedvezőtlen telekadottságok esetén. A mélyszonda 50-120 m mélyről nyeri az energiát egy zárt, fagyálló folyadékkal töltött kör segítségével. Ezt a rendszert inkább már meglévő, kész házaknál használják inkább. A rendszer hátránya, hogy telepítése költséges a szükséges fúrások miatt, továbbá azok nagy földmunkát is igényelnek.

d) Talaj-levegő hőszivattyú (Water-to-air)

Ennek a típusnak az alkalmazása ritkán fordul elő, speciális helyekre tervezik, például Spanyolországban, ahol kis méretű (30 - 40 m2-es) lakások vannak egy épületen belül, és a fűtésre egyébként is csak alig van szükség, inkább hűtésre. Erre a célra viszont pont megfelel ez a típusú hőszivattyú.

2.5.1.2. Hőszivattyúk elterjedése

A zöldmozgalom hatására mára világszerte elterjedtek a hőszivattyús rendszerek, mint alternatív energiaforrást hasznosító berendezések. Az a tendencia, hogy a kormányok egyre inkább és növekvő mértékben támogatják az ilyen irányú beruházásokat olyan pályázati lehetőségeket kínálnak, olyan támogatási rendszereket hoznak létre, olyan kedvezményeket adnak, hogy a háztartásoknak érdemes legyen alternatív megoldásokban gondolkodni.

A hőszivattyús rendszerek először azokban az országokban kezdtek terjedni, ahol nagy a fűtésigény, mint például Kanada és Japán. Európában a skandináv országokban kezdődött alkalmazásuk, majd a nagy gázfogyasztó piacokon hódított, mint Németország, Franciaország, Benelux Államok és Nagy-Britannia. Az utóbbi években megnőtt ezek iránt az érdeklődés a mediterrán országokban is, mint például Spanyolországban, Görögországban és Cipruson – ám ezekben az országokban fűtés helyett természetesen elsősorban hűtésre használják.

Magyarország elég későn csatlakozott a folyamatba, miközben a svéd piac már majdnem telített a hőszivattyú ellátottság terén. Míg a német piacon évente kb. 20-25 ezer berendezés kel el, addig Magyarországon igencsak kezdetleges stádiumban van a hőszivattyúk forgalmazása. A magyarországi eladási számok becslésen alapulnak, nem egyhangúak. A geotermika honlap szerint 2008-ban 1000 hőszivattyút adtak el, amely kétszerese a megelőző évnek[16], míg a PentaKlíma Kft becslései szerint inkább 400-500 db körül található ez a szám. A vélemények egyetértenek abban, hogy évről évre egyre nagyobb ütemben növekednek a hőszivattyú eladások.

3.1. Helyzetkép[17]

Magyarország belső energiatermelése – amely alapvetően nukleáris energiából, földgázból és kőszénből származik – csak részben képes ellátni az ország szükségleteit, így az ország az energiahiányt importból kénytelen fedezni. Mivel az energiaimport aránya az energiaszükséglethez viszonyítva meglehetősen magas, ezért hazánk jelentős mértékben függ az energiaimporttól – főként pedig az Oroszországból érkező gáztól. A hazai primerenergia szolgáltatás három forrásra épül: fölgázra, kőolajra és atomenergiára. A megújuló energiaforrások aránya messze elmarad az Európai Unió átlagától, viszont az egy főre jutó energiafogyasztás és a CO₂ kibocsátás arányában kedvezőbbek a hazai értékek, továbbá jóval magasabb az energiaintenzitás, mint a 27 tagországot számláló európai uniós átlag.

SEQ ábra \* ARABIC 1. ábra: Magyarországi energiaforrás-szerkezet összetétele[18] (2006)

Hazánk primerenergia szolgáltatása földgázra és kőolajra alapszik, ugyanakkor 1990 óta a kőolaj és a szilárd tüzelőanyagok részaránya jelentős mértékben csökkent, mivel ezeket egyre inkább földgázzal helyettesítik. A földgáz-szolgáltatás részaránya (1. ábra) már 2004-ben is messze meghaladta az uniós 24%-os átlagot, amely az 1990. és 2004. közti időszakban 31%-kal növekedett. Az ország energiafogyasztása ezzel egyidejűleg azonban nem változott jelentősen. Sajnos a megújuló energiaforrások részaránya a primerenergia-szolgáltatáson belül alig pár százalékos (4%), amely jelentősen elmarad az európai uniós átlagtól.

Magyarország legjelentősebb belföldi energiaforrása a nukleáris energia. Földgázból, szilárd tüzelőanyagból (kőszén) és kőolajból az ország kis mennyiségben termel csupán energiát. A megújuló energiaforrásokból termelt energiamennyiség aránya 9%, amely folyamatosan növekszik, részarányuk az 1990-ben mért értékhez képest 85%-kal növekedett. Minden más típusú energia termelése jelentősen csökkent 1990 óta.

Magyarország importfüggősége 2004-ben 60%-os volt, amely érték valamivel az EU tagországok átlaga felett van. Az importált energiaforrások legnagyobb része földgáz, melynek felhasználása az utóbbi években megnőtt. Az ország importál még továbbá nyersolajat is, aminek a mennyisége azonban csökkenő tendenciát mutat. Mindkét energiaforrás elsősorban Oroszországból érkezik.

SEQ ábra \* ARABIC 2. ábra: A magyarországi villamos energiatermelés megoszlása[19] (2007)

Magyarország villamosenergia-termelése atomenergiára, földgázra és kőszénre épül. 2007-ben a Magyarországon felhasznált villamos energia 36,8%-a származott atomenergiából, 37,9%-a származott földgázból, 18,4%-a származott szénből, míg a fűtőolaj aránya 1,5% volt, és az energia 5,4%-a származott egyéb forrásból (lsd. 5. diagram). Ezen adatokból már látszik, hogy a megújuló energiaforrások csak igen kis hányadát adják a termelt villamos energiának.

A nemzetközi trendek alapján azonban az energiatermelésben a megújuló energiaforrások arányának növekedése várható, aminek az oka egyrészt a klímaváltozás miatti aggodalom másrészt pedig a nem megújuló energiaforrások egyre szűkülő forrása. A fenti folyamat mellett elképzelhető még az atomenergia ismételt reneszánszának bekövetkezése, hiszen a közvélemény támogatja a nukleáris energiát, aminek a segítségével nagymértékben csökkenhet az ország importfüggősége.

Hazánk esetében azért beszélünk energiafüggőségről, mert az ország éves gáz-fogyasztása kb. 13,4 milliárd köbméter, amiből alig 3 milliárd köbméternyit fedez a magyar termelés[20]. A függőségi helyzetet azonban súlyosbítja még, hogy az orosz gáz aránya a teljes fogyasztásra kivetítve 2007-ben 65%-ot tett ki (lsd. 1. táblázat). Egyik másik európai ország sincsen ennyire ráutalva az orosz gázimportra, mint hazánk (3. ábra)

SEQ ábra \* ARABIC 3. ábra: A gáz és az orosz gázimport aránya az európai országokban (2007)

A Pakson kívül előállított villamos energia olyan erőművekből származik, amelyekben az energiát gáz elégetésével állítják elő.

A fentiek alapján egyértelmű, hogy egyrészt az ország villamos energiaszükségletének kielégítéséhez szükséges a gáz, ám emellett a fűtés biztosításához is nélkülözhetetlen.

A háztartások energiafogyasztásának 70 százaléka fűtésre, 10 százaléka pedig melegvíz előállítására fordítódik[21]. A lakosság több mint 70%-a gázt használ fűtésre[22], ami egyre drágább, a készletek egyre fogynak, beszerzése pedig egyre bizonytalanabb. Az országba két vezetéken érkezik gáz, az egyik a keleti területeken át, Ukrajna felől, a másik nyugatról, Ausztria irányából. A magyar-román összekötő vezeték előkészítési munkái az utóbbi időkben kezdődtek meg. Idén januárban a Gazprom – már többedszer – leállította az ukrajnai gázszállítást, aminek a következtében közel két héten át szünetelt a gázszállítás Európa irányába. Az idén Magyarországon nem volt szükség a lakossági fogyasztáskorlátozás elrendelésére – nem úgy, mint 2006-ban, amikor 30%-os gázmennyiség-csökkenést kellett hazánknak elszenvednie a keleti vezetékből eredően.

A 2006-os és a 2009-es krízis-helyzet szembesítette Magyarországot kiszolgáltatott helyzetével, és már a közvélemény figyelmét is felhívta arra az elodázhatatlan problémára, hogy fel kell készülnie az ilyen hasonló helyzetek jövőbeni kezelésére. A törekvések eredményeként 2006-ot követően biztonsági tározókat építettek, amelyből teljes feltöltés esetén napi 3 millió köbmétert lehet(ne) kinyerni[23]. Használatukra létrehozásuk óta nem volt példa – aminek oka vagy igen összetett vagy azt meglehetős homály fedi[24] –, bár figyelemre méltó általános 70 napos gáztartalékkal rendelkezünk (1. táblázat).

A biztonsági tározók is csak átmenetileg tudnák azonban az energiaszűkösséget kezelni. A magyar kormány az orosz-ukrán importfüggőség csökkentésének érdekében új csővezeték kiépítését – illetve az ebben a projektben való részvételt tervezi. Az új csővezeték-rendszeren keresztül Törökországból érkezne a földgáz, illetve haladna tovább Ausztria felé[25]. Ezt a Nabucco projektet támogatja az Európai Unió is, hiszen sok uniós ország is szenved az orosz földgáztól való függéstől, és ezen helyzet enyhülését várják , hiszen ezen a Nabucco-vezetéken keresztül iráni, azerbajdzsáni, kazahsztáni, türkmenisztáni, egyiptomi és szíriai eredetű földgáz (is) folyna az Európai Unió területére. A Nabucco project megépítése – a várakozások szerint – 2010-ben kezdődne el, és 2014-ben fejeződne be, azonban a projekt kivitelezését veszélyezteti, hogy a finanszírozása máig megoldatlan, hisz nem lehet tudni, hogy milyen forrásokból fedezhető a 7,9 milliárd eurós beruházás[26].

A magyar kormány „B-terve” egy másik csővezeték-rendszer, az ún. ”Déli-áramlat” megépítésében való részvétel, amely azonban ismételt kizárólag orosz gázból fedezni az energiaszükségletünket, ám az orosz gáz Ukrajnát megkerülve érkezne hazánkba. Az EU igyekszik elzárkózni ezen orosz kezdeményezéstől, amelyet azzal indokol, hogy csökkenteni szándékozik az importját, továbbá diverzifikálni akarja a forrásokat – írja a Figyelő áprilisban[27]. Az alábbi 4. ábra mutatja a jelenleg meglévő (piros) és a tervezett (kék), illetve azon csővezetékek útvonalát, amelyek építése már megkezdődött (zöld).

Véleményem szerint azonban a vezetéképítésnél lényegesen gyorsabb megoldás lehetne Magyarország számára rövidtávon az energiahatékonyság javítása, hosszútávon pedig a megújuló források részesedésének bővítése. Az el nem fogyasztott energiát ugyanis értelemszerűen nem kell megvásárolni. A fűtési rendszerek, ill. az épületek szerkezetének korszerűsítésére és szigetelésére fordított forintok pedig idővel megtérülnek.

3.3. Az energiaárak

3.3.1 A lakossági felhasználású villamos energia díjának alakulása

Magyarországon jelenleg 11 - hivatal által kiadott villamos energia szolgáltatói működési engedéllyel rendelkező – társaság végez áramszolgáltatói tevékenységet, ilyen például a főváros területén működő ELMŰ Zrt. Az egész országban csak az ELMŰ és az Észak-Magyarország területén működő ÉMÁSZ területén lehet geotarifát (hőszivattyús rendszereket alkalmazó ügyfelek kedvezményes tarifáját) igényelni, ezért ezen társágok energiaáraiból indultam ki, ezekkel végeztem a dolgozatom 5. fejezetében található számításaimat is. 2009. nyarától, a villamos energia piacának liberalizálását követően az ország teljes területén elérhetővé válik a geotarifa.

A jelenlegi villamos energia árak hazánkban 2009. január 1-je vannak hatályban, a 2. táblázatból ki is olvashatóak az aktuális konstrukciók. A normál árszabás (A1) szerint kilowattóránként bruttó 43,53 Ft-ot kell fizetni. A többi hazai áramszolgáltató által kínált árak is ezen érték körül mozognak.

Összehasonlítva a magyar árakat más európai országok áraival elmondható, hogy a magyar energiaárak meglehetősen magasak, hiszen Csehországban sokkal olcsóbb az energia, és szinte egyedül Németországban drágább az áram (5. ábra). A villamos energia évről évre drágul, a 2000-2008 közti időszakban a lakossági díjak („A” tarifa) kis híján megduplázódtak[30]

3.2.2. Gázdíjak

Magyarországon a gázellátottság 80% felett van, a gáz hazai áfa nélküli végfelhasználói átlagára 105,05 forint[31]. Tavaly október óta egy köbméter gáz alapvetően 131 forintba kerül, amelyből 26 forintot a forgalmi adó tesz ki ( 3. táblázat). Hazánkban a fogyasztás nagysága alapján háromféle tarifa létezik, továbbá szociális alapon kapható gázár-támogatás is. Ha az ÁFA még idén 25%-ra emelkedik, úgy 138 Ft-ot kell majd fizetni ugyanekkora mennyiségű gázért.

A jelenlegi ár az európai átlagnál – bizonyos országokat tekintve jóval – alacsonyabb, 2008-as adatok szerint Németországban például 20%-al magasabb a gáz ára (6. ábra). Ez az árkülönbség részben annak tudható be, hogy a földgáz hazai elterjedése óta a mindenkori kormányok gazdaságpolitikája a földgáz árát a piaci ártól eltérítette, mesterségesen alacsonyan tartotta.

Vízválasztó lesz a július 1-jétől, vagyis a gázpiac teljes megnyitásától érvényes hatósági (akkor már egyetemes szolgáltatói) ár nagysága. „Elvileg negyedével eshetne a földgáz ára július elsejétől, tényleges árcsökkentésre viszont inkább októbertől számíthatnak a fogyasztók, s valószínűleg akkor is csak kisebb mértékűre, aminek számos oka van.”- írja a Figyelő[33]. Az egyik ok, hogy az elmúlt években a lakossági gáz ára nem indokolt mértékben nőtt, mivel a kormány az indokoltnál alacsonyabb szintű áremelést hagyott csak jóvá. Másrészt, a dollár/forint árfolyam alakulása, a forint esetleges gyengülése szintén csökkentheti az árcsökkenés mértékét.

3.2.3. Geotarifa

A geotarifa hőszivattyús rendszerek üzemeltetésére meghatározott kedvezményes energiatarifa. A geotarifa lakossági ügyfelek számára 28,04 Ft/kWh, nem lakossági ára 28,34 Ft/kWh. Egyenlőre csak az ELMŰ/ÉMÁSZ áramszolgáltató csoport vezette be 2009 április 1-jétől.

· kizárólag a hőszivattyú berendezés villamos energia ellátására használható,

· csak olyan hőszivattyú-berendezés helyezhető üzembe, amely a fűtendő épület teljes hőszükségletét, - 15°C-os külső hőmérsékleten is teljes egészében ellátni képes központi egységgel rendelkezik,

· műszaki követelmények: a fűtő üzemmód megfelelő hatékonysága (COP) hőszivattyú típusonként (lsd 4. táblázat),

· hangfrekvenciás vezérlővel ellátott, külön mérőóra, melynek kialakítását és költségét a felhasználónak kell állnia,

· A belső hálózat kialakítására vonatkozó követelmény, hogy az általános előírásokon kívül a nyomvonal kialakítása során biztosítani kell a kötésmentes csatlakozóvezetéket, valamint

· a hőszivattyú villamos ellátását szolgáló tápvezeték kialakítását a szolgáltató ellenőrzi.

Napi 20 órás áram vételezésére van lehetőség, a megszakítások legfeljebb 2 óráig tarthatnak, két megszakítás közt minimálisan 2 órán keresztül fogyasztani kell. Tudni kell még, hogy egy ún. „pre-paid” rendszerű tarifáról van szó: előre le kell kötni 5000kWh-nak megfelelő energiamennyiséget, azt előre ki kell fizetni, aminek az összege 5000x28=140.000 Ft, amely egy 8-10 kW-os hőszivattyúnak durván az egész éves fogyasztásának felel meg (fűtés+melegvíz).

A geotarifával kapcsolatban tudni kell még, hogy a bevezetését többek közt azért is sürgették, hogy „legalizálódjon” a hőszivattyúk áramfogyasztása[35]. Legális esetben a hőszivattyú használatáért az „A” tarifás árat kellett a fogyasztónak az áramszolgáltató részére megfizetni. Ennek ellenére azonban szinte az összes hőszivattyús berendezést „B” tarifával működtették – a hőszivattyúba utólag beépített kis szerkezetnek köszönhetően. Ez a szerkezet képes felismerni ugyanis, hogy mikor folyik „B-áram” a vezetékekből, és ilyenkor ezt az áramot használta. Tekintettel azonban arra, hogy az ilyen energiavételezés illegális, viszont az üzemeltetési költségeket drasztikusan csak így lehetett csökkenteni, ezért a hőszivattyú üzemeltetői gyakran az „illegális” megoldást választották. Ezt a helyzetet oldotta meg a geotarifa bevezetése.

3.4. A kihívások

„Az év eleji gázkrízis és az elmúlt időszak tapasztalatainak hatására Európa-szerte, így természetesen Magyarországon is, egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az energiapolitikai tennivalók, ez lesz az elkövetkező időszak legizgalmasabb szakpolitikai témája – mondta Dr. Molnár Csaba, közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter márciusban. Ez a terület a jövőben elsőrendű biztonsági kérdéssé válik majd, melynek alapvetései a fenntarthatóság, a versenyképesség és az energiabiztonság lesznek”.[36] – olvasható a Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium (KHEM) honlapján.

Magyarországra az energetika területén még sok feladat vár, bár a kőolaj- és földgáztartalékok növelése terén már egyedülálló munkát végez. 2011-re hazánk földgáztárolási kapacitása összesen 6 milliárd köbméter lesz, így európai szinten is egyedülálló kereskedelmi és biztonsági stratégiai készletekkel rendelkezik majd az ország[37].

Az energiahatékonyság javítása érdekében január elsejétől hazánkban is bevezetésre került az az EU irányelv, amely előírja az épületek kötelező energiahatékonysági tanúsítványának beszerzését[38]. Az újonnan épített lakossági ingatlanok esetében kötelező kiállítani a tanúsítványt, illetve lakócsere esetén (adásvételkor, bérbeadáskor egyaránt) is. A használt ingatlanok esetében 2011. év végéig még önkéntes alapon történik kiállíttatásuk. Érdemi energiahatékonysági és energiatakarékossági program indítása azonban elengedhetetlen.

További kihívást jelent az ország számára a különböző uniós egyezményekben foglaltak megvalósítása, mint a Lisszaboni és a Kiotói Egyezményben foglaltak teljesítése. Lisszabonban arról határoztak, hogy 2006-ig meg kell nyitni az energia- és gázpiacot a nagyfogyasztók előtt, és az államnak ki kell vonulnia ezen szektorokból, mivel ezeket a piac hatékonyabban képes működtetni. A gázpiac liberalizálása már megtörtént, az árampiacé idén kezdődik meg. Az 1997-ben aláírt Kiotói Egyezmény célja a légkör üvegházhatású gázkoncentrációjának stabilizálása, hogy a klímaváltozás és a globális felmelegedés előrelátható hatásait enyhíthetők legyenek[39]. Egész pontosan 6%-os szén-dioxid egyenérték kibocsátás-csökkenést vállaltak a résztvevő államok a 2008-2012 közötti időszakra[40]. Az EU külön célokat is rögzített a tagállamok számára, ám az uniós GDP átlaga alatt termelő országok – köztük Magyarország is – a 2005-ös szinthez képest még növelhetik is az emissziót. Ám ha Magyarország nem éri el 2012-ig az addigra megengedett értéket, akkor a maradékot ún. emisszió-kereskedelem[41] révén jó pénzért értékesítheti is azon országok részére, amelyek túllépik a limitjüket.

A legnagyobb célok azonban a megújuló erőforrások tekintetében kerültek megfogalmazásra: 2020-ra a teljes hazai energiatermelés 15 százaléka megújuló energiaforrásokból kell, hogy származzon. Ennek megvalósítása érdekében 2013-ig a Környezet és Energia Operatív Program keretein belül mintegy 100 milliárd forint áll rendelkezésre, melyet a megújuló energiaforrások terjesztésére és energiahatékonyság-növelő beruházásokra lehet fordítani.[42] Ez egy ambiciózus, de a jelenlegi adatok alapján teljesíthető célkitűzés – mondta Molnár Csaba 2009. év elején.

És végül, de nem utolsós sorban igen fontos energiapolitikai döntés a paksi atomerőmű jövőjének a kérdése. Jelenleg a földgáz és az atomenergia adja a magyar áramtermelés 68%-kát. 2012 és 2017 között lejár a paksi atomerőmű üzemideje. A Paks által ma képviselt, szűk 34 százaléknyi kapacitást középtávon is csak földgázbázison lehetne kiváltani. Ennek az lenne az eredménye, hogy már nemcsak a lakosság fűtése függne 90 százalékban közvetlenül vagy közvetett módon az orosz gázimporttól, hanem a teljes áramellátás majdnem 70 százalékban is (ha a mai arányokat vesszük alapul) – a Világgazdaság[43] szerint. Az orosz-ukrán gázvita, a földgázellátási problémák, a klímaváltozási célkitűzések mind-mind arra hívják fel a figyelmet, hogy az atomenergia nagy valószínűséggel továbbra is fontos szerepet tölt majd be a következő évtizedek során.

A kormány a fentiek mérlegelését követően a paksi atomerőmű kapacitásának bővítését tervezi, ami összhangban van azzal is, hogy nemcsak Európában, de szerte a világon is reneszánszát éli az atomenergia. Világszerte újabb és újabb erőművek létesülnek, és elképzelhető, hogy a paksi erőmű élettartamát is további 20 évre meghosszabbítják. A parlament már meg is adta ehhez az elvi hozzájárulását, és felhatalmazta a kormányt, hogy kezdje meg a Paksi Atomerőmű kibővítéséhez szükséges előzetes munkálatokat.

4.1. A megújulók felhasználásának nemzetközi trendjei

Az ipari forradalom következtében robbanásszerűen növekedett az energiahordozók felhasználása, és ezzel együtt a környezetszennyezés is. Folyamatosan növekszik emellett az emberiség energiaigénye is, ezt ábrázolja a 7. ábra. A trend szerint 2020-ig szinte megduplázódna a világ energiaigénye az 1990-es szinthez képest. Ezzel együtt jár a szén-dioxid kibocsátás növekedése is, amely, ha a valóság a trend szerint alakul, akkor 5,9%-ról (1990) 9,2%-ra növekszik. A klímaváltozás hatásaitól és a gáz- illetve olajkészletek kimerülésétől való félelem, valamint a növekvő üzemanyagárak mind olyan tényezők, amelyek a megújuló energiaforrások előtérbe kerülését eredményezik világszerte, így alkalmazásuk is növekvő tendenciát mutat.

SEQ ábra \* ARABIC 7. ábra: A világ energiafelhasználásának alakulása[44]

A megújuló energiaforrások mostanáig azonban csak szerény arányban játszanak szerepet az energiatermelésben. 2004-es EIA adatok szerint arányuk 13,8%. Ha pedig a biomasszát (11%) – amely főleg a fatüzelés miatt ilyen magas – és a vízenergiát (2,3%) nem vesszük figyelembe, úgy csupán 0,5%-ot tesz ki a szél-, nap- és geotermikus energia felhasználása összesen[45].

Az Európai Unióban a megújuló energiaforrások felhasználásának aránya 2005-ben 8,5% volt. A 2020-ig kitűzött 20%-os részarány elérésétől ekkor tehát még jó 11% választotta el (Függelék, 8. ábra).

A primer energiafogyasztáson belül a megújulók közül a biomassza játszik legfontosabb szerepet (66,1%), majd következik a vízenergia 22,7%-os részaránnyal (9. ábra).

A 10. ábrából a megújuló alapú villamos energiatermelés összetétele olvasható le, miszerint az elektromos áram termelésében a vízenergia kapja a legnagyobb szerepet, majd következik a szélenergia és biomasszából nyert energia.

SEQ ábra \* ARABIC 8. ábra: Megújuló energiaforrások megoszlása a primer energiafogyasztáson belül[46] (2006)

Az EU jogilag kötelező célokat tűzött ki az üvegházhatás fő okának tartott CO₂ kibocsátás csökkentése érdekében. Az Unió egyrészt kötelezi magát, hogy 2020-ig 20%-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, másrészt vállalja, hogy a jelenlegi 7%-ról 20%-ra növeli a megújuló energiaforrásokon – geotermikus-, szél-, nap-, vízenergia – alapuló energiafogyasztás arányát a teljes energiafogyasztáson belül, harmadrészt pedig 2020-ig 20%-kal javítja az energiahatékonyságot. Ez utóbbi azt jelenti, hogy azt vállalja, hogy 20%-kal kevesebb energiát fog felhasználni 2020-ban, mint amennyit akkor a jelenlegi trendek mellett fogyasztana. A viszonyítási alap mindhárom célkitűzés estében az 1990-es évben mért szin

SEQ ábra \* ARABIC 9. ábra: Megújuló alapú villamos energiatermelés összetétele[47] (2006)

A vízenergiának a megújuló energiaforrások között kitüntetett szerepe van, mert a biomassza hasznosítás kivételével jelenleg ez az egyetlen energiaforrás, amely számottevő szerepet játszik a világ energiafogyasztásában (2,3%). A fejlett országokban a vízenergia termelés az elmúlt 30 évben nem nőtt jelentősen, és várhatóan már nem is fog, mert a földrajzilag legkedvezőbb helyeken már működnek vízerőművek. A vízenergia termelés mérsékelten még növelhető, azonban ez önmagában még messze nem képes az emberiség növekvő energiaszükségletét kielégíteni, továbbá használata jelentős környezetrombolással is jár. A vízenergia termelésben élen járó országok: Oroszország, Brazília, az Egyesült Államok és Venezuela. Az EU tagállamai közül Lettország termel vízenergiából a legmagasabb arányban áramot, majd következik Ausztria és a harmadik helyen Svédország áll.[48]

A vízenergiával ellentétben a napenergia készlete mondhatni kimeríthetetlen az emberiség számára. A napsugárzás hasznosítása ma a fő energiaforrásokhoz képest mégis elenyésző. Ennek oka tulajdonságaiban és hasznosításának jelenlegi fejlettségében – pontosabban fejletlenségében – keresendő. A Föld sivatagaira jutó napenergia-mennyiség 1%-a ki tudná váltani a teljes fosszilis energia felhasználást[49], mégis a legtöbb napelemet nem a sivatagban, hanem Németországban használják (2008). Ezután Spanyolország következik, majd pedig Japán[50].

A szélenergia becsült kiaknázható éves mennyisége 10 TW (az emberiség szükséglete 14 TW évente). Ma a fejlett országokban a szélenergia a leggyorsabban növekvő megújuló energiaforrás. Európa ebben élen jár a világon: Németország a szélenergia tekintetésben is első világszerte, majd őt Dánia követi, ahol az elektromos energiát 12 %-ban termelik szélerőművek[51].

A biomassza az emberiség legősibb energiaforrása. A biomassza a szén, a kőolaj és a földgáz után a világon jelenleg a negyedik legnagyobb energiaforrás.[52] Hasznosítása során szén-dioxid szabadul fel, amely akkor egyeztethető össze a fenntartható fejlődéssel, ha az elégetett biomassza mennyisége megegyezik a termelt mennyiséggel (a felszabaduló szén-dioxid így azonos a növényben korábban megkötött CO₂ mennyiségével). „Európában a potenciális biomassza készletek mindössze 15-20%-ának energetikai célú hasznosítása révén, az elsődleges élelmiszer-termelés teljes hőenergia-szükséglete kielégíthető, és a potenciális készletek további 20-25%-nak hasznosításával a vidéki lakosság teljes hőenergia-szükséglete biztosítható.[53]” A legnagyobb arányban a fejlődő országokban alkalmazzák, elsősorban Afrikában és Ázsiában. Nepál és Etiópia az összenergia szükségletét csaknem teljesen biomasszából elégíti ki[54], továbbá Kenyában és Indiában is magas a biomasszából nyert energia felhasználásának az aránya. Az EU területén Finnországban kimagasló a biomasszából származó energia mennyisége, az egy főre eső szilárd biomassza termelés alapján második helyen áll Svédország, majd Lettország, Észtország és Ausztria következik a rangsorban.

Magyarország világviszonylatban a geotermikus energia hasznosítása tekintetében meglehetően előkelő helyet foglal el – ha a hasznosításba a geotermikus energia közvetlen hasznosítását is beleszámítjuk[58].

4.2. Alternatív energiaforrások helyzete Magyarországon

A megújuló energiaforrások részaránya Magyarország teljes energiafelhasználásában 2005-ben 4,3% volt. Ezt az arányt 2020-ig 13%-ra kell növelni az európai uniós célkitűzéseknek megfelelően (7. ábra). Ennek eléréséhez fontos szerepet kap a magyar kormány által 2008. szeptemberében elfogadott „Stratégia a magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére 2008-2020" című cselekvési terve. 2007-ben hazánk a teljes primer energiafelhasználás 4,9 százalékát fedezte megújulókból, ez 54,8 PJ energia felhasználását jelentette[59].

SEQ ábra \* ARABIC 10. ábra: A megújuló alapú energiafelhasználás megoszlása Magyarországon[60] (2006)

Az elmúlt években a megújuló energiaforrások aránya a biomasszának köszönhetően rohamosan növekedni kezdett. Legnagyobb arányban, 47,4%-ban a tűzifát hasznosítjuk, 38,3%-ban további más biomasszát, a többi megújuló energiaforrásokból egyedül a geotermikus energia emelkedik ki a 6,6%-os részesedésével (10. ábra).

A megújulók majdnem két harmad része (65,2%) a hőtermelésben vesz részt, egyharmada a villamosenergia-termelésben jelentkezik (33,2%), míg a maradék 1,5 százalékot a bioüzemanyagok teszik ki. A megújuló alapú villamos energia termelésben is a biomassza játssza a legfőbb szerepet (72%), további részét képzi még a vízerőművek által termelt (12%), továbbá a hulladékégetésből (8%) származó és szélenergiából (6%) nyert villamos energia (12. ábra).

SEQ ábra \* ARABIC 11. ábra: A megújuló alapon termelt villamos energia[61] (2007)

„Magyarországon nincs érvényben különálló megújulóenergia-törvény, a megújuló energiaforrásokkal történő energiatermelést különböző jogszabályok szabályozzák, a legfontosabb a villamosenergia-törvény (VET), amely tartalmazza a megújuló alapú villamosenergia-termelés támogatásának elveit. A közcélú hálózatra termelt zöldáram számára garantált átvétel és kiemelt átvételi ár van érvényben. A jelenlegi árak a szélenergia és szilárd biomassza-égetés számára kedvezőek, így ezen technológiák mutattak komoly fejlődést az elmúlt években” – írja az Energia Klub[62].

Magyarország messze nem használja ki a rendelkezésre álló megújuló energiaforrás potenciálját. 2006-os becslések alapján 4PJ/év napenergia, 10-12 PJ/év biomasszából nyerhető energia, 8,8 PJ/év szélenergia, 4,3 PJ/év vízenergia potenciál és óriási mennyiségű (46,4 PJ/év) geotermikus energia vár még kitermelésre (13. ábra).

A magyarországi napenergia-felhasználás mértékéről csak nagyvonalú becslések állnak rendelkezésre. Tény azonban, hogy több külföldi gyártó állít elő napelemeket Magyarországon, ám a termékeket szinte kivétel nélkül exportálják. A napenergiával termelt energiamennyiség 2007-ben 106 TJ volt, a napkollektor-piacon azonban fejlődés mutatható ki.

A vízenergia kitermelésének a megtermelt áramért kapott alacsony kötelező átvételi ár szab gátat, főleg a kis kapacitású vízerőművek esetében. Tovább rontja a beruházások megtérülését és gazdaságosságát a hosszadalmas és bonyolult engedélyeztetési eljárás, illetve az előírt menetrendadáshoz kapcsolódó gyakori büntetések.

SEQ ábra \* ARABIC 12. ábra: Megújuló energiaforrások Magyarországon[63] (2006)

Magyarországon a szélenergia csak kis mértékben járul hozzá az alternatív energiahasznosításhoz. 2005-ben 16 szélerőmű volt üzemben, és a villamosenergia-termelésük alapján a kihasználásuk jónak mondható. 2005-ben további 9 új szélerőmű létesült és felépült az első 10 MW teljesítményű szélerőmű park Mosonmagyaróváron[64]. A 2006-os szinthez képest még ötször ennyi szélenergia hasznosításra van engedélyezett kapacitás (12. ára).

Hazánkban az összes alternatív energia közül a biomassza hasznosítása fejlődik a legdinamikusabban. Az ország teljes biomassza készlete 350-360 millió tonnára becsülhető, ebből 105-110 millió tonna elsődleges biomassza évente újratermelődik, amelynek nagy része felhasználásra is kerül. A hazai biomasszából termelhető villamos energia potenciál igen kedvező, Magyarország az Európai Unió tagállamai között is előkelő harmadik helyet foglal el[65]. A bioetanolt termelő uniós országok mezőnyében Magyarország az ötödik helyen áll - derül ki az ágazat szereplőit tömörítő brüsszeli eBio jelentéséből[66].

Magyarország rendkívül kedvező adottságokkal rendelkezik a geotermikus energia termelésének szempontjából, mégis egyelőre csupán kertészetek és gyógyfürdők hőellátására szorítkozik. 2007-ben a geotermikus energiafelhasználás 3,6PJ-t tett ki, amely 200 MW beépített kapacitásban valósult meg[67]. A potenciálisan kinyerhető mennyiség kitermelését nagymértékben gátolja a bonyolult engedélyeztetési eljárás és az előírt visszasajtolási kötelezettség. Az alábbi ábráról leolvasható, hogy milyen célból hasznosította hazánk a geotermikus energiát, illetve az is, hogy milyen mértékben.

Közép Európában Magyarország a legnagyobb olyan terület, ahol a földi hőáram[69] jelentősen meghaladja a világátlagot. A melléklet 19. ábrája mutatja be Magyarország hőtérképét, amelyből kitűnik, hogy már 2000 m mélységben elég magas elektromos áram termeléséhez a hőmérséklet. Országos szinten már több helyen tesztelnek kutakat, és nemzeti valamint nemzetközi befektetőket is vonz egy geotermikus erőmű felépítésének lehetősége. A MOL CEGE (Közép-Európai Geotermikus Energia Termelő Zrt.) elnevezésű – az izlandi Enex hf. és az ausztrál Green Rock Energy International Pty. Ltd-vel közösen alapított – leányvállalata 2008. óta foglalkozik geotermikus energia kutatással, geotermikus energia termeléssel és értékesítéssel, valamint geotermikus erőművek és közvetlen termálhő szolgáltató technológiák kialakításával.[70]

Az alábbi SWOT analízis alapjául a „Magyarország megújuló energiaforrás felhasználás növelésének stratégiája 2007-2020” című dokumentum szolgált, amely a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium honlapján szabadon hozzáférhető.

Erősségek

· Kedvező természeti adottságok egyes megújuló energiaforrások (elsősorban biomassza, geotermikus- és napenergia) felhasználása területén.

· A fosszilis energiahordozók árának növekedése révén folyamatosan növekszik a megújuló energiaforrások versenyképessége, ezáltal csökken a szükséges támogatás igénye.

· Magyarország jelentős kiaknázatlan megújuló energia potenciállal rendelkezik.

· Rendelkezésre állnak a szükséges mezőgazdasági kapacitások.

· Évek óta működik és „húzza” a piacot a zöld áram kötelező átvételi ára

· Magyarország jelentős mértékű uniós forrást fordíthat energetikai, környezeti és klímavédelmi célokra

· A mezőgazdasági termelés hagyománya

Gyengeségek

· Jelenleg alacsony a megújuló energiaforrások részesedése az energiafelhasználásban.

· A társadalom környezettudatosságának hiánya, bizalmatlanság és információhiány a megújuló energia alkalmazásával kapcsolatosan.

· Hiányoznak a megbízható, széles szakmai körben elfogadott hazai megújuló energia potenciál felmérések.

· A zöld áram támogatási rendszere kevéssé hasonlít a nyugat-európai támogatott árú kötelező átvételi rendszerekhez, az „egyedi” magyar megoldás viszont nem lehet az elvárt mértékben transzparens, így növeli a befektetői kockázatot.

· A megújuló alapú hőpiacra ma nem vonatkozik támogatás.

· A jelenlegi villamos energia rendszer a rendszertelenül termelő megújuló energiaforrásokat nem képes bizonyos mértéket meghaladó integrációjára, ami a rendszerszabályozás egyébként is meglévő hiányosságaiból fakad.

· A földgázár-támogatás a megújulók hőpiaci felhasználását nem ösztönzi, és ez ellen hat a zöld áram termelés aszimmetrikus támogatása is.

· Megújuló technológiákra irányuló hazai kutatás-fejlesztés hiánya

· A tanácsadói hálózat hiánya,

Veszélyek, kockázatok

· Nem sikerül összhangot biztosítani az energetikai növénytermesztés és a felhasználási igények között. A fel nem használt lágyszárú növények megfelelő tárolása költséges, e nélkül viszont fennáll a berothadás veszélye, ami nagyobb környezetszennyezéssel járhat, mint a fosszilis energia felhasználás.

· Megfelelően felépített és összehangolt támogatási rendszer nélkül, különösen a hőellátás területén szükséges támogatások hiányában, a megújuló energiaforrások részaránya nem növekszik az elvárt céloknak megfelelően.

· A zöld áram támogatása a szabályozásban rögzített feltételek mellett már rövidtávon sem fenntartható pénzügyileg, finanszírozása várhatóan további feszültségek forrásává válik.

· A zöld áram támogatási rendszerének az EU felé történő bejelentésének további halasztásával nő egy elmarasztaló eljárás kockázata.

· A zöld áram támogatási rendszerének szabályozása továbbra sem szolgálja az átláthatóságot és kiszámíthatóságot, emelve ezzel a befektetők kockázatát.

· Biomassza alapanyag ellátási problémák lépnek fel a növekvő energetikai igények egyidejű kielégítése miatt, ami az aszimmetrikus támogatások fennmaradása esetén egyes felhasználásokat ellehetetlenít.

· A megújuló energiaforrások magas ára és adóztatása (magas ÁFA tartalom) gátolja azok elterjedését.

· A közlekedési és lakossági szektorban az energiafelhasználás várható növekedése miatt tovább erősödik az energiaimport függőség.

· Az energiahordozók, valamint az igénybe vett területek nem kellően differenciált támogatása mellett kedvezőtlen ökológiai és tájképi hatások léphetnek fel.

Lehetőségek

· A fosszilis energiahordozók árának növekedése és beszerzési nehézségei elősegíthetik a környezetbarátabb megújuló energiaforrások hasznosításának felfutását, fokozzák a bioenergetika jelentőségét.

· A megújuló energiaforrások fosszilis energiahordozót váltanak ki, ezáltal csökken az ország magas energiaimport függősége.

· Erős uniós nyomás az energiapiac liberalizációjára és a megújulók fokozott hasznosítására.

· A káros anyag kibocsátás csökkentése, továbbá környezetterhelő anyagok (pl.: szennyvíziszap, állati-, vágóhídi hulladék) energetikai célú felhasználása (biogáz termelés) következtében javuló környezeti mutatók.

· A megújulók terjedése, valamint a fosszilis energiahordozók kiváltása hozzájárul a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek teljesítéséhez (Kiotó).

· Új munkahelyek teremtése (különösen a biomassza felhasználás területén)

· A bioenergetika hozzájárul a mezőgazdasági struktúra megváltozásához (kedvezőbb vidéki életminőség, a lakosság helybenntartása révén).

· A megújuló energiaforrások piacának élénkítése új, magas szintű technológiák bevezetését, alkalmazását, valamint a kutatás-fejlesztés területének bővítését teszi lehetővé.

Jelenleg nincsen elérhető NEP pályázati konstrukció, április végére várták annak kiírását, de ez még nem történt meg. A NEP-2008 rendelkezésre álló keretösszege 1,6 milliárd Ft, a "Sikeres Magyarországért" Lakossági Energiatakarékossági Hitelprogram keretében pedig a kedvezményes kamatozású hitel keretösszege 16 milliárd Ft. A kiírt pályázatok típusait és az általuk hozzáférhető támogatás összegét mutatja a függelék 5. táblázata. Az igényelhető maximális támogatás előbbi esetében kihirdetéskor 25%, de lakásonként legfeljebb 1.000.000 Ft volt, a kiegészítő hitel esetében pedig ugyanez 75%. A hitel összege lakásonként legfeljebb 3.000.000 Ft lehet, ám amennyiben a pályázó a költségek 100%-át hitelből kívánja fedezni, úgy a maximális összeg lakásonként 4 millió Ft.

Később a 25%-os maximum támogatás mértékét megemelték 30%-ra, lakásonként legfeljebb 1 200 000 Ft-ra, mert olyan kevesen pályázták meg. Az emelést az energiaárak növekedésével magyarázták, azonban az is számíthatott, hogy alig érkeztek pályázati igények, mert a 25%-os támogatás szinte egyenlő az áfa-visszatérítés mértékével. A szakértők abban bíznak, hogy a támogatás mértéke az idei NEP kiírásakor tovább emelkedik, 40-50%-os támogatásban bíznak.

4.4.2. EHA [73]

„Az Alap olyan energia-megtakarítást eredményező fejlesztések megvalósítását finanszírozza, amelyek az energia-megtakarítások révén hatékonyan járulnak hozzá a nemzetgazdaság energiaigényességének mérsékléséhez, az energiaköltségeinek csökkentéséhez, a környezetszennyezés mérsékléséhez, valamint az importfüggőség csökkentéséhez” – olvasható az Energia Központ Nonprofit Kft. honlapján. A hitelalap céljai:

· a hagyományos energiahordozók helyettesítése megújuló-, vagy megújítható energiaforrásokkal,

· az energiahordozókkal kapcsolatos takarékos gazdálkodás feltételeinek megteremtése, és

· a feltárt energiaveszteségek minél kisebb ráfordítások mellett történő mérséklése/ kiküszöbölése.

A fent ismertetett célkitűzések megvalósításához kedvezményes beruházási hitel igényelhető. A potenciális pályázók köre: természetes vagy jogi személyek, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok.

· a fejlesztés eredményeként elért összes költség-megtakarításból az energiaköltség-megtakarítás arányaiban legalább 50%-ot képviseljen,

· a fejlesztés hatásaként elért alapenergia megtakarítás legalább 50 GJ/év/MFt legyen,

· a kedvezményes hitel összege maximum a teljes fejlesztési költség 80%-a lehet, de egy-egy beruházásnál nem haladhatja meg a 100 millió Ft-ot,

· a teljes fejlesztési költség minimum 20%-a saját forrásként kell, hogy rendelkezésre álljon,

· a kedvezményes hitel futamideje maximum 6 év (beleértve a legfeljebb 2 év türelmi időt is), és

4.4.3. KEOP [74]

A KEOP a nagyberuházók részére kiírt támogatási lehetőség – többek között környezetvédelmi fejlesztésekre, vízgazdálkodásra, valamint a megújuló energiaforrás-felhasználást növelő beruházások megvalósítására.[75]

A támogatási összeg a beruházás mértékétől és helyétől függően változó lehet. A konstrukció elsősorban kis-közepes méretű projekteket támogat, a támogatás mértéke az adott projekt megtérülési paramétereitől függően kb. 10-50%. A rendelkezésre álló forrás a 2007-2008 közötti időszakra 13,26 milliárd forint.

„A pályázati konstrukció célja az energiahatékonyság, az energiatakarékosság valamint megújuló energiafelhasználás fokozása, továbbá a hazai energiahordozó forrásszerkezet kedvező befolyásolása a hagyományos energiaforrások felül a megújuló energiaforrások irányába való elmozdulás elősegítésével”[76].

Ebben a részben számításaimat és eredményeimet fogom bemutatni bizonyos hőszivattyús rendszerek költségeire és megtérülésére vonatkozóan. Számításaimat két magyarországi cég – a PentaKlíma Kft és az IRO-DI-OK Kft. – munkatársaival készített interjú során megszerzett információk alapján készítettem.

A PentaKlíma Kft központi klíma és légtechnikai berendezések forgalmazásával és beépítésével foglalkozik 2004 óta, illetve 2007 óta NIBE gyártmányú geotermikus- és levegő-víz hőszivattyúkat is értékesít illetve vezet be. A NIBE a legnagyobb svéd gyártó, piacvezető a skandináv államokban mind a levegő-víz, mind a víz-víz hőszivattyúk területén. A NIBE szivattyúk alkalmasak családi házak, nagyobb építmények teljes körű hűtési és fűtési energiájának valamint használati melegvíz ellátásának biztosítására. Interjúalanyom Szép Tamás, a NIBE termékigazgatója volt.

Az IRO-DI-OK Kft győri székhelyű, és szintén egy svéd gyártó, az ESB magyarországi képviselete. A társaságtól Sulyok Tibor úrral készítettem interjút, aki az általuk forgalmazott kizárólag levegő-levegő hőszivattyúk értékesítési és alkalmazási tapasztalatairól számolt be.

Készítettem egy modellt, amelyben egy olyan házat vettem alapul, melynek a teljes kifűtéséhez 15 kW teljesítmény szükséges. Négy hőszivattyú típusra (levegős, talajszondás, talajkollektoros, kutas) kiszámoltam a várható üzemeltetési és beruházási költségeket egy 10 kW teljesítményű és egy 15 kW teljesítményű gép vásárlása esetén. A levegős rendszerek esetében egy 12 kW igényű házból indultam ki a könnyebb összehasonlíthatóság végett.

Először ismertetem a bevezetési költségeket, ezek befolyásoló tényezőit, majd pedig kitérek az üzemeltetési költségek várható alakulására és az ezeket befolyásoló tényezőkre, végül pedig megjelentetem a számítási eredményeimet megtérülési szempontból. Sajnos, mivel a hőszivattyús rendszerek alkalmazása Magyarországon mindössze alig egy-két évtizedes múltra tekint vissza, ezért nagyon óvatosan kell bánni a megtérülési számításokkal, ill. a prognózisokkal. Ennek oka egyrészt az, hogy a technológia alkalmazása hazánkban még meglehetősen új, mondhatni kísérleti stádiumban van (nincsenek még pontos, összesített és nyilvános feljegyzések a felhasználói tapasztalatokról), másrészt pedig a megtérülés a hőszivattyúk esetében is nagyon sok paramétertől függ. Egy rendszer megtérülését alapvetően három tényező befolyásolja: a beruházási költségek, az üzemeltetési költségek és a rendszer élettartama. A következőkben a fenti tényezőket veszem sorra.

5.1. Beruházási költségek

A beruházási költségek három elemből származnak: a berendezés ára, a hőforrás ára és az összeszerelés költsége. Egy hőszivattyú ára hőforrás nélkül függ annak teljesítményétől, illetve típusától. Magyarországon egy 10 kW teljesítményű gép ára felszereltségtől, tudástól függően körülbelül nettó 1-2,5 millió forintba kerül. A levegő-víz hőszivattyúk valamivel olcsóbbak mint a talaj és víz hőszivattyúk, azonban valamivel alacsonyabb hatásfokon is működnek, továbbá nem mindegyik tud fűtés mellett hűteni is, illetve csak passzívan képes ilyenre.

A megfelelő teljesítményű berendezés kiválasztását számos további tényező is befolyásolhatja. Lényeges például a szigetelés mértéke, vagyis hogy milyen a fűtendő terület hő-megtartó képessége. Egy ház akkor számít kitűnően jó hőszigetelésűnek, ha elég 5 kW/100m² teljesítmény a kifűtésére (6. táblázat). Egy 12,5 kW/100m² igényű ház esetében már rossz hőszigeteltségről beszélünk. Sajnos Magyarországon azonban ez utóbbi az elterjedtebb. Mivel az újépítésű házak esetében kötelező energiatanúsítvány kiállítása, remélhetőleg ez az adat rohamosan javulni fog.

A legoptimálisabb teljesítmény mérlegeléséhez fontos szempont még a fűtővíz- és melegvíz használati szokások figyelembe vétele. „A svéd rendszerek svéd melegvíz-használati szokásokhoz lettek kialakítva, a svédek kevesebb melegvizet fogyasztanak, mint a magyarok, mert egyrészt nálunk napi egyszer szokás minimum fürdeni, Svédországban pedig inkább két-háromnaponta szokás. Másrészt a svédek 35°C-os meleg vízben mosdanak, és nincs náluk hideg vizes csap. Mi túlfűtjük a vizet, és utána a forró vizet lehűtjük hideg vízzel, és így állítjuk elő az optimális hőfokot. Ez a módszer persze pazarlás, de ezt szoktuk meg, ezért ezt várjuk el egy rendszertől.”- mondja Sulyok Úr.

Szempont emellett még az is, hogy ilyen hőmérsékletet szeretnénk a házban, illetve a hőszivattyú hatásfoka függ még a külső hőmérséklettől is. Magyarországon 21-22°C-ra szokás felfűteni a teret, a svédeknél a 19°C már elég melegnek számít.

A hőforrás ára hőszivattyú típusonként eltér. Egy talajszondás rendszer esetében a szonda fúrása 5500-8000ft/m[77]. Ha ökölszámszerűsítünk, akkor 5 kW teljesítmény kinyerésére körülbelül 100 m szonda szükséges (ez nagymértékben függ a talajviszonyoktól), tehát 10 kW energia kinyerése kétszer 100 m x 6.500,- Ft, azaz 1.300.000 Ft-ba kerül. Az alábbi táblázatból kiolvashatóak az egyes talajviszonyoktól függően, hogy méterenként mennyi a kinyerhető energia[78].

Általában két 60-100 méteres szonda minimum szükséges. Ezen kívül engedélyeztetni kell a szondafúrást az illetékes bányakapitányságnál, amelynek díja 36.000,- Ft a fúrásért, és ismételten 36.000,- Ft annak használatáért.

A talajkollektoros rendszerek esetében a csövek hossza határozza meg a kinyerhető hő mennyiségét. Természetesen nagyobb fűtési teljesítményhez nagyobb felületű csőrendszer szükséges. Mivel ennek a rendszernek a kiépítéséhez nem kell bányakapitánysági engedély, így a kollektorok elhelyezése a szondás fúrási költségekhez képest olcsóbb, azaz a föld alatti rendszer kiépítésének költsége 70-75 százalékra[79] csökken. Ebben az esetben 5 kW kinyerésére 120-130 négyzetméter külső terület is szükséges lehet. A talajkollektoros rendszer esetében a kinyerhető energia altalaj típusonként így alakul56:

„Általában, aki ilyen rendszer mellett dönt, az szokott rendelkezni földmunkagéppel (vagy ismerőstől be tudja szerezni) és akkor gyakorlatilag a talaj kiemelését megoldja, a szonda lefektetése pedig nem különösebben bonyolult eljárás” – tudhattam meg Szép úrtól. Maga a csövezés ára körülbelül bruttó 1.300,- Ft/m[81], amely összeg függ a terület földkeménységétől, a területtől és a mozgási munkavégzési terület hozzáférhetőségétől is.

Vízkutas rendszerek esetében a hőforrás ára körülbelül 5000-5500 Ft/m [82], az átlagos kútmélység 15 m körül van, mivel két kútra van szükség, ezért 150.000-165.000 Ft-os fúrási költségből lehet kiindulni. Vízkutas rendszer esetében vízjogi engedély szükséges, ennek költsége akár félmillió Ft [83] is lehet, illetve megszerzése több mint fél évet is igénybe vehet, és akkor is ki kell fizetni, ha elutasították az engedélyt. Meglévő kutak engedélyeztetése sokkal olcsóbb, és mivel a jogszabályok nem egyértelműek a geotermikus rendszerek engedélyeztetése terültén, így fennáll a „kerülőmegoldás” lehetősége.

A hőforrás kiépítése és a berendezés megvásárlását követően megkezdődhetnek az összeszerelési munkálatok, amelyek a NIBE hőszivattyúk esetében körülbelül 150.000-200.000 Ft-ba kerülnek. A pontos árat a körülmények határozzák meg, mint például, hogy milyen messze van a hőforrás a beltéri egységtől. Az IRO-DI-OK Kft 360.000 Ft-ot számláz az ESB hőszivattyúk beszerelésére.

Ha az eddig említett lépések megtörténtek, ekkor már csak a fűtés-szerelési munkálatok elvégzése van hátra. Új ház esetén érdemes elgondolkodni más fűtőtest lehetőségeken, mint a radiátor, mint például:

o falfűtés, fűtéscsövekkel ellátott gipszkarton fal, mely sugározza a hőt,

Ha már meglévő fűtési rendszer mellé vezetendő be az új, akkor esetleg gondoskodni kell plusz fűtési felületekről, mert a hőszivattyús rendszerekkel csak 50-55°C-ot lehet keringetni, míg a régi radiátorrendszerhez 90°C szükséges.

A teljes rendszer bevezetésének megtervezésére további tervezési költségekkel kell számolni, ezek a PentaKlíma esetében ezek körülbelül 100.000 Ft költséget jelentenek még a fent említetteken kívül.

A bevezetési költségek részét képzi a kiegészítő fűtés biztosításának kérdése is (amennyiben erre szükség van), ugyanis bizonyos fokig jobban megéri a különösen hideg napokon kiegészítő fűtőszállal fűteni, mint eggyel nagyobb teljesítményű hőszivattyút venni. Erre a későbbiekben még részletesebben kitérek. A NIBE hőszivattyúk esetében a rendszer tartalmazza az elektromos fűtőszálat, így annak külön beszerzése nem szükséges, viszont az ESB levegős hőszivattyúk – ha annak teljesítménye önmagában nem elég – kiegészítendők (például egy elektromos kazánnal).

A függelék 7. táblázata az egyes vizsgált hőszivattyús típusok beruházási költségeit tartalmazza. A hőforrás ára magában foglalja a felsorolt költségeket, de ezek listaárak, tehát igénytől, adottságoktól és alkudozástól függően eltérhetnek a valóságban. Szép szerint azonban ezek az árak maximum-értékeknek tekinthetőek, általában ennél alacsonyabb összegben sikerül csak megállapodni a vevőkkel.

5.2. Üzemeltetési költségek

Az üzemeltetési költségek kiszámításához a következő adatokra van szükség: a hőszivattyú teljesítménye, a fűtési igény, a hőszivattyú hatásfoka, az áramdíj kilowattóránként, a kiegészítő fűtés fajtája és annak ára, és a hőszivattyús rendszer karbantartási költségei.

Jelen dolgozatomban bemutatott számításaimban segítségemre volt egy program, amelyet a NIBE fejlesztett ki, és azt mutatja meg, hogy egy háztartásba milyen teljesítményű hőszivattyút érdemes elhelyezni, és mikor milyen mennyiségű kiegészítő fűtéssel kell, illetve érdemes számolni. A mellékletben megtalálható három pillanatkép a programról, ahol látni lehet, hogy a program a következő input adatok alapján számol[84]:

· évi középhőmérséklet, külső méretezési és kívánt belső hőmérséklet,

Ha például egy 15 kW fűtésigényű házból indulunk ki, amelybe egy 10 kW-os NIBE hőszivattyút teszünk szondával, akkor ennek a háznak az éves energiafelhasználása korszerű hőszigeteltség, 11°C-os átlag-középhőmérséklet és -13°C-os külső méretezési hőmérséklet mellett melegvíz előállítással együtt 32000 kWh. Az éves átlag COP értéke 4,8 lesz, továbbá kiindulhatunk abból, hogy a hőszivattyú 6600 kWh-t fogyaszt majd, és emellett 370 kWh kiegészítő fűtésre van szükségünk. NIBE hőszivattyúk esetében mindkét értéket beszorozhatjuk a geotarifával, és így megkapjuk az éves üzemeltetési költséget, amely 196.000 Ft. Ezen számításokat elvégezve minden hőszivattyú típusra a 8. táblázatban látható eredményeket kaptam.

Az üzemeltetési költségeknél figyelembe kell venni az esetleges karbantartási költségeket. „A NIBE rendszerek karbantartást nem igénylő rendszerek” – mondja Szép úr – „kivéve, a talajvizes rendszereknél időnként takarítani kell a hőcserélőket a talajvíz minőségétől függően, vagy a szűrőket.” De ezek nagyon minimális, pár ezer forintos költségek csupán.

Ahhoz, hogy egy hőszivattyús rendszer üzemeltetési költségeit értékelni tudjuk, kell egy viszonyítási alap. Magyarországon a gáz lakossági ára 130 Ft/m³ körül mozog. Ahhoz, hogy össze tudjunk hasonlítani egy villamos és egy gázzal működő rendszert, azonos mértékegységekkel kell számolni. A gázban átlagosan 34 MJ energia van köbméterenként, és mivel 1 J = 1 Ws, így kiszámítható[85], hogy 1 kWh energia gáz esetében 13,752 Ft-ba kerül. Azonban a gáz hatásfoka csak 80-90%, így a kapott értéket még korrigálnunk kell, aminek eredményeként 90%-os hatásfok mellett a 1 kWh energia gázból 15,28 Ft-ba kerül. Ezen értéknek és az éves fűtési igénynek a szorzata alapján kiszámítható a hagyományos rendszerrel történő fűtés éves üzemeltetési költsége (8. táblázat).

Magyarország gázlefedettsége nem 100%-os, így azon térségekben, ahol nincsenek gázvezetékek, másképp kell megoldani a fűtést. Ez gyakran tartályos gázzal történik, amely viszont sokkal drágább, mint a vezetékes gáz: köbméterenként 28,5 Ft-ba kerül, 90%-os hatásfoka miatt 31,67 Ft/m³-rel kell számolni. Érdekesnek tartom megvizsgálni, hogy milyen körülmények közt jelent alternatívát egy hőszivattyús rendszer bevezetése, ezért belevettem a tartályos gázt is – mint fűtési alternatívát – a modellembe.

5.3. Hőszivattyús rendszerek várható élettartama

A kompresszor az egyetlen mozgó alkatrész egy hőszivattyús rendszerben, ezért annak élettartama határozza meg a berendezés élettartamát. A kompresszorok – így a hőszivattyúk élettartama átlagosan 20-30 év[86]. A NIBE hőszivattyúk élettartama folyamatos működés mellett 18 év, de mivel nem napi 24 órában dolgoznak, ezért 25 év minden további nélkül elvárható tőlük, de akár 30 is. A hőforrás pedig még ennél is tartósabb, a NIBE rendszerek esetében a használati idő elérheti akár a 100 évet is. Az ESB levegős hőszivattyúk élettartama körülbelül 15-20 évre tehető [87].

5.4. Megtérülési számítások eredménye

A 8. táblázat bemutatja az egyes hőszivattyús és hagyományos rendszerek üzemeltetési költségeit, illetve az évi megtakarítás vagy adott esetben veszteség egymáshoz viszonyítva mennyiségét. Egy 10 kW teljesítményű NIBE hőszivattyú évente 292.178,- Ft megtakarítást jelent egy gázkazánhoz képest, míg a gáztartályos fűtéshez viszonyítva 816.584 Ft. A megtakarítás.

Talán könnyebb összehasonlítást tesz lehetővé a 10. számú táblázat, amelynek az első oszlopában a beruházási költségek szerepelnek, a második oszlopában a beruházási és egy évi üzemeltetési költségek, a harmadik oszlopban pedig a 3. évben szereplő összes kiadás szerepel – tehát a beruházási költségeken felül 2 év üzemeltetési költség. A beruházás ilyen értékei 10 évre viszonyítva kerültek kalkulálásra.

A számok könnyebben értelmezhetőek a hőszivattyú-típusonként készített diagrammok segítségével. Példaként a levegős rendszerek szolgálnak (15. ábra). Az ábrán látható, hogy a vezetékes gázhoz képest a levegős ESB200 és a NIBE hőszivattyú már a negyedik évben megtérül. Tartályos gázhoz viszonyítva a rendszer már az első évben várható megtérül.

A talajszondás rendszerek egy 10 kW-os hőszivattyút alapul véve legkorábban 2 év alatt térülnek meg a tartályos gázos fűtési rendszeréhez képest. Ugyanez a megtérülési idő 15 kW-os hőszivattyút alapul véve 3 év (16. ábra). A fenti értékek alapján megfontolandó alacsonyabb teljesítményű – olcsóbb - hőszivattyú vásárlása, vállalva a kiegészítő fűtés bekapcsolását és fizetését is – ugyanis egy bizonyos fokig olcsóbb ez a kombinált megoldás, mintha egy nagyobb teljesítményű – drágább – berendezés biztosítja – kiegészítő fűtés nélkül a teljes fűtésszükségletet. A 10 kW-os hőszivattyú az 5. évben, a 15 kW-os pedig a 7. évben térül meg a modell szerint (17. ábra)

Víz kutas rendszerek egy kicsit hamarabb térülnek meg a talajkollektoroshoz képest, már a 4. évben várható megtérülés a vezetékes gázzal szemben (18. ábra).

A fentiek eredmények talán sokak számára meglepőek – meglepően jó megtérülési adatokat eredményeznek. Hangsúlyozom azonban, hogy a számítások új házakra készültek, ahol még nincsen kiépített fűtési rendszer, és nem egy meglévő rendszer kiváltása szükséges. Általánosságban a hőszivattyús rendszerek 5-6 éven belül térülnek meg hagyományos gázfogyasztású rendszerek esetében (a fűtendő terület szempontjából optimális teljesítményű berendezés esetén).

Azon háztartásoknak, amelyek kénytelenek tartályos gázt igénybe venni, ott mindenféleképpen érdemes hőszivattyús berendezés bevezetésén gondolkodni.

A hőszivattyú mellett szól még az is, hogy ezek a rendszerek a nyári időszakban a hűtésre is alkalmasak. A levegős rendszerek csak passzív hűtésre képesek. A hűtés éves költsége a fűtés költségeinek körülbelül 50%-a. A többi hőszivattyútípus rendkívül magas hatásfokon aktív hűtésre is képes, a 10 kW-os berendezés 35-ös COP értékkel, a 15 kW-os pedig 21-es COP értékkel hűt aktív üzemmódban. A 9. táblázat a hűtés költségét mutatja be hőszivattyú típusonkénti bontásban. A táblázatból kitűnik, hogy a nyári hónapokban a hűtés 12.000 Ft/év-ből megoldható. Az ESB hőszivattyúk nem használhatóak hűtésre.

Jelen dolgozat az alternatív energiaforrások tulajdonságait, hasznosíthatóságukat, és elterjedtségüket mutatta be Magyarország-, Európa- és a világ viszonylatában. A dolgozat betekintést engedett Magyarország energetikai helyzetébe, megvizsgálta a gázimport függőség okát és az ezzel kapcsolatos energiapolitikai kihívásokat. A dolgozatban felvonultatott gyakorlati példa ismertette a különböző hőszivattyús rendszerek költségeit, és kiderült, hogy már ma is viszonylag rövid időn belül – pár év alatt – megtérülhet ő befektetésről van egy hőszivattyús fűtő/hűtő rendszer alkalmazása.

Az alternatív energiaforrásoknak döntően több előnyük van, mint amennyi hátrányuk. Akkor vajon mi az oka mégis annak, hogy ilyen lassan terjed csak a hasznosításuk? Miért nem érdemes még befektetni az alternatív energiafelhasználásra való átállásba? Azért mert még drága – hangzik leggyakrabban ilyenkor a válasz. De az átállásra nemcsak – vagy nem egyszerűen – befektetésként kellene tekinteni. Véleményem szerint az alternatív energiaforrás felhasználására irányuló technológiák lassú elterjedésének az oka az, hogy hiányzik az emberekből a hosszú távú gondolkodás képessége vagy az erre irányuló szándéka. Hogy miért? Ennek oka véleményem szerint országonként változó. Magyarországon az emberek szerintem azért nem gondolkodnak hosszú távon, mert elsődlegesen a megélhetésük költségeit igyekeznek előteremteni, és megtakarításra sajnos egyre kevesebb háztartásnak van esélye.

Meglátásom szerint azonban az államnak ebben a kérdésben sorsdöntő szerepet kellene vállalnia: elő kellene segítenie az emberek gondolkodásmódjának a megváltozását, és mindenképpen meg kellene változtatnia az energiapolitikáját. Teljes mértékben osztom Ámon Ada (Energia Klub igazgatója) véleményét a témában, aki a Figyelőben megjelent cikkében így nyilatkozott:„Miközben az Európai Unió legtöbb józanul gondolkodó tagországában már az energia- és költséghatékonyság, valamint a klímavédelem jegyében alakítják az energiapolitikát – nálunk még megtörténhet, hogy az állam hatalmas pénzeket felemésztő, hosszú távú megtérülésüket tekintve is kérdéses gigaprojektekben próbálja elkölteni szűkös vagyonát, rosszabb esetben a fogyasztók forintjait.[88]”

Állami szinten át kellene gondolni, hogy mi az energiahordozók tekintetében a támogatandó cél. Vajon állami beruházások keretében a világszinten is limitált mennyiségű energiahordozók szállítási, tárolási és más hasonló célokat elősegítő projekteket kellene-e támogatni súlyos adófizetői forint-milliárdokból vagy inkább az alternatív energia termelésének és felhasználásának a lehetőségeit kellene megteremteni ill. azt ösztönözni.

Mindenképpen szükség van a lakosság informálására és közvetett ösztönzésére, hiszen az alternatív, környezetbarát gondolkodásmód elsajátítása nemcsak pénzkérdés. Tapasztalatom szerint az emberek nagy része tájékozatlan a témában, nem ismeri a megújuló energiaforrások felhasználási módját, feltételeit, körülményeit, és nincsen tisztában ezek költségvonzataival sem.

Véleményem szerint az alternatív energiaforrások hasznosítása Magyarország szempontjából többféle szempontból is járható és járandó út. Mikro- és makrogazdasági szinten is komoly következményekkel járhat ennek elterjedése.

A kecsegtető szép jövő felvázolása mellett azonban van egy időtényező is: minél később kerül sor az átállásra, annál drágább lesz a hagyományos rendszereket fenntartani – mind állami szinten, mind pedig a lakossági végfelhasználó szinten. Dolgozatom fő célja a figyelemfelhívás volt: eljött az idő, és minden egyéb körülmény adott az alternatív energiaforrások felhasználásának robbanásszerű előretörésére, illetve ennek elősegítésére. Ha most nem lép az ország – és a világ – akkor hamarosan késő lesz, és visszafordíthatatlan gazdasági és társadalmi átalakulás várható.

[2] Hetesi Zsolt: A felélt jövő Letöltési idő: 2009.05.01

[14] http://www.acrux.hu/heat_pump/hoszivattyu.html#mi Letöltési idő: 2009.05.01

[15] COP (Coefficient of Performance) - Fűtési hatásfok: A termelt hő és a felhasznált villamos energia mennyiségének hányadosa, adott kiinduló és végső hőmérséklet mellett.

[19] Magyar Energetikusok Kerekasztala, 2009.02.10.

http://www.mee.hu/files/images/5/Aszodi_MEK_2009feb10.pdf Letöltési idő: 2009.05.01

[22] Háztartás-statisztikai évkönyv 2004, KSH Letöltési idő: 2009.05.01

[29] KSH.hu ; Letöltési idő: 2009.05.01

[32] KSH.hu Letöltési idő: 2009.05.01

[35] Szép Tamás, PentaKlíma Kft Letöltési idő: 2009.05.01

[46] www.energy.eu/ Letöltési idő: 2009.05.01

[60] Forrás: Energiaközpont Kht. Letöltési idő: 2009.05.01

[69] Hőáram: ugyanabban a mélységben mért gradiens érték és ugyanarra a mélységközre megállapított hővezetőképesség szorzata (W/m²) Letöltési idő: 2009.05.01

[77] PentaKlíma Kft-től kapott információ

[79] PentaKlíma Kft-től kapott információ (továbbiakban PentaKlíma)

[85] 1 m3 = 34 MJ és 1 J = 1 Ws, azaz MJ = MWs. Mivel 1h =3600s ezért MJ = MWs / 3600. Mivel 1 MWh = 1000 kWh ezért 3,6 MJ = 1 kWh. így 3,6 * 130 Ft / 34 pedig egyenlő 13,76 Ft/kWh.

[86] PentaKlíma Kft.

[87] IRO.DI-OK Kft. által szolgálta információ